2017. június 14. 13:14 - KiB99 powermetal.blog.hu

Astralion - Outlaw (2016)

Finnország szinte szó szerint termeli ki magából a jobbnál jobb metal bandákat, szinte mindenféle stílusban. A nagyok (Sonata, Stratovarius) nyomán csak nőnek ki a hóból a tehetséges fiatal power metal zenekarok. A Dreamtale után egy újabb ilyen zenekart szeretnék bemutatni, ők az Astralion.

A banda 2011-ben alakult, az Olympos Mons (róluk is írok majd) "folytatásaként". Egyedül énekes fronton maradt az állandóság, a banda többi tagja lecserélődött. 

astralion_logo_social.jpg

 

Jelenlegi felállásuk:

Dr. K. Lundell
Basszusgitár, Ének
Arnold Hackman Dobok
Hank J. Newman Gitár
Thomas Henry Billentyű
Ian E. Highhill Ének

 

Mondjuk ahhoz képest, hogy finn a zenakar, túl sok finn arcot nem nagyon lehet benne találni, de ez igazából mindegy:).

Eddig két albumot adtak, én sorrendben a másodikat fogom bemutatni, ez az Outlaw.

maxresdefault_1.jpg

 

Egyszer leírom itt az elején, mindenki tegye oda a dalokhoz, a refrén és a szóló mindenhol kiváló:).

Egy viszonylag hosszú dallal (Deathphone (Final Destination) ) nyit az album, kellemes középtempó.

A Black Adder-ben feltekerik a srácot a tempót maximumra, igazi turbó, ezeket szeretjük:). 

Egy kicsit lassabb a Sacrificed & Immortalized, a duplázó szinte végig darál. Azért a refrénre visszatér a sebesség:).

Be Careful What You Wish For súlyosan döngöl végig, igazi headbengelős dal. A szólóra jön a tempó, ahogy kell.

És akkor érkezik a Nightmares Never Give Up...ez egy hihetelen dal, messze a legjobb az egész albumon, de talán a 2+2 lemezen is. Ennyire eltalált refrént, szólót, mindent. Az egyik legjobb tubó-power, amit eddig hallottam, pedig nagy a verseny:)...IMÁDOM!

A "kötelező" ballada, a Wastelands of Ice szintén remek, nem lóg ki a sorból. Mint minden finn zenekarnak, az Astralionnak is kell egy dal a jégről...

...hogy aztán egy kis sebesség kíséretében elrobogjunk a vadnyugatra az Outlaw-ban. Majdnem hozza a Nightmares... színvonalát, ez a dal is hibátlan.

Még melegebb tájakra kalauzol a nem sokkal lassabb Ghosts of Sahara. Itt még én is elviselem a meleget:). 

Kb. az Outlaw folytatása a Heading West, turbó ismét, nem is részletezem már, ez a dal is zseniális.

Egy jó hosszú tétellel búcsúzik az album, a 10 perces The Great Palace of the Sea-vel (kis híján végighajózzuk az egész Földet:) ). Epikusabb dal, akusztikus szóló, méltó lezárása az lemeznek.

 

Az Astralion-t minden power-rajongónak hallania kell, a finn srácok nem okoznak csalódást.

 

KiB

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://powermetal.blog.hu/api/trackback/id/tr1312592263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.