2017. május 12. 22:23 - KiB99 powermetal.blog.hu

Veonity - Gladiator's Tale (2015)

Fiatalosság, frissesség, tehetség, remek dallamérzék, epikus refrének...ők a Veonity Svédországból.

veonity_logo.jpg

Jelenlegi felállásuk:

Kristoffer Lidre Basszusgitár (2013-)
Joel Kollberg Dob (2013-)
Samuel Lundström Gitár (2013-)
Anders Sköld Ének, Gitár (2013-)

 

Ha svéd power metalra gondolunk, lehet sorolni a jobbnál jobb bandákat: Hammerfall, Sabaton, Civil War, Twilight Force. És nem véletlenül. Ezek a bandák bőven tettek le annyit az asztalra, hogy az élvonalban legyenek. Viszont vannak feltörekvő fiatalok is, akik helyet követelhetnek maguknak a nagyok között.

A Veonity szerintem ezek közé a zenekarok közé tartozik. 2013-ban alakultak Vänersborg-ban. Első albumukat 2015-ben adták ki Gladiator's Tale címen.

artwork-gladiators-tale.jpg

1.   Into Eternity
2.   Phoenix Arise
3.   Unity
4.   Let Me Die
5.   Slaves in a Holy War
6.   Chains of Blood
7.   For the Glory
8.   Gladiator's Tale
9.   Warrior of Steel
10.  Born Out of Despair
11.  King of the Sky
12.  Farewell

Kezdésnek nem is választhattak volna jobb dalt (címet), mint az Into Eternity. Rögtön kiderül, hogy mi az album vezérvonala: EPIC, EPIC, EPIC, minden mennyiségben. Amennyi himnuszt erre a lemezre összelapátoltak, nehéz überelni. A sebesség megvan, a szólók a helyükön, a refrén pedig...elvisz a végtelenbe:).

A Phoenix Arise-ban a tempó egy hangyányit lassul, de minden a helyén van. Talán az egész album legjobb szólója ebben a dalban hangzik el.

A Unity kellemesen zakatoló tempója viszi tovább a lendületet, szintén himnuszos refrénnel.

A Let Me Die már lassabb, középtempós, jó kis riffekkel nyit. Mindössze (szerintem) két dal van az albumon, ami talán gyengébb, ez az egyik. Nem rossz természetesen, de lefelé lóg ki.

A következő dalban - Slaves In The Holy War - visszatér a sebesség, és az epikusság is rendesen. Akkora himnusz a refrén, hogy az ember legszívesebben kardot ragadna az elnyomók ellen:). TELITALÁLAT.

A Chains of Blood (nálam) egyértelműen az album leggyengébb dala. Bár egy koncerten kellemes "Ó-Ó-Ó"-zásra lehet sarkallni a közönséget a refrénnél:).

Innentől viszont nincs megállás, a For The Glory egy újabb turbó, remek szólóval, és ismét himnuszos refrénnel.

Tökéletes folytatás a címadó Gladiator's Tale. A sebességből sosem elég:). 

A Warrior of Steel minimumra lassít le, de az egész akkora egy TRUE ballada, hogy én kérek elnézést:). Hibátlan, együtt éneklős dal. Akármelyik Manowar albumon elférne ez a nóta.

Egy kellemes kis headbangelésre invitál a Born Out of Despair a maga középtempójával. Ismét kiemelném a szólót, valamit a kórusos részeket.

Az utolsó két számmal - King Of the Sky / Farewell - visszatérünk ismét a szélvész tempóhoz, és a már sokat említett himnuszokhoz. Tökéletes befejezése ennek a kiváló albumnak.

Ki kell emelnem a remek hangszeres szekció mellett az énekes, Anders Sköld teljesítményét (a gitárjátéka mellett). Nekem a hangja Jon Schafferre emlékeztet az Iced Earthből (már amennyire én értek hozzá:) ). Alapvetően mélyen énekel, de amikor kell, akkor bizony jönnek a power-screamek rendesen. Kiválóan teljesít az egész lemezen.

Remek debütáló albummal jelentkeztek a svéd srácok, később pedig semmivel sem rosszabb folytatást raktak le az asztalra, de arról majd legközelebb:).

Remélem valamelyik turné keretében ellátogatnak hozzánk is, ott lenne a helyem az első sorban.

 

KiB

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://powermetal.blog.hu/api/trackback/id/tr9512483341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.