Rég jelentkeztem bármilyen írással, viszont az újabb Freedom Call koncert remek alkalom arra, hogy ismét billentyűt ragadjak.

Amikor láttuk, hogy újabb FC koncert lesz, nem is volt kérdés...ott a helyünk. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a Visions of Atlantissal jönnek...a második akkor, amikor kiírták, hogy az első előzenekar a Seven Thorns lesz (ennek nagyon megörültem).

Legutóbb épp Freedom Call koncerten jártunk a Dürerben, így nem okozott nagy meglepetést, hogy újra itt lépnek fel. Szerencsére azonban áttették egy nagyobb terembe a bulit az előzőhöz képest, így egész sokan voltunk.

Seven Thorns:

A Seven Thorns régi nagy kedvenc, nagyon régóta vártam, hogy egyszer elkeverednek végre hozzánk. Hát most elkeveredtek, de sajnos nem volt nagy élmény a dolog:(

A dán banda első három albuma maga volt a turbó. Imádom mind a hármat, egyik tétel jobb, mint a másik. A harmadik album után elég sok idő kimaradt náluk, tagcserékkel megfűszerezve. A folytatás számomra már nem annyira tetszett, a tavaly kiadott negyedik album nem igazán hasonlít a korábbiakra. Amivel nincs is baj, mert önmagában nem rossz az "új" Seven Thorns, de nekem az "előző" jobban tetszik.

Reméltem, hogy a (valószínű) nem túl hosszú koncertjük alatt azért játszanak mind a 4 albumról...nem így történt. Ha jól hallottam, mert nem igazán lehetett hallani az énekből és a billentyűből kb. semmit, csak az új album számait játszották.  Nem lett volna gond, ha a hangzás jó, de sajnos igazán csapnivaló volt. Egyedül az Evil Withint sikerült felismernem, a többi totál ismeretlennek hangzott (pedig hallgattam az új albumot). Pedig a zenekar igazán lelkes volt, mosolyogtak, amennyit lehetett mozogtak.

Nagyon sajnálom, mert nagyon szeretem őket, de így a koncert nagyjából az élvezhetetlen kategóriába tartozott. Talán legközelebb.

Visions of Atlantis:

Ahogy a bevezetőben írtam, az egyik meglepetés ők voltak, de nem jó értelemben. Nem igazán szeretem és hallgatom a zenéjüket, és szerintem nem is illett a Seven Thorns és a Freedom Call közé.

Így túl sok mindent nem is tudok írni róluk, tisztes távolból (meg kicsit kintről) hallgattunk meg 4-5 számot. Nekem nagyon Nightwish-utánzat a zenéjük. A közönségnek mindenesetre tetszett, elég sokan is voltunk már ekkor.

Elnézést a zenekartól és a rajongóktól is, mi nem vagyunk azok.

Freedom Call:

FC rajongók viszont annál jobban...:)

Kevés olyan zenekart ismerek (pedig van pár), aminek kb az összes daluk tetszik, na az FC ilyen. Nem is szoktam semmit remélni a koncertek előtt, mert játszhatnak bármit, tuti tetszeni fog (így könnyű koncertre menni:) ). Az új albumukat is számtalanszor végighallgattam, imádom.

20. évfordulójukat ünnepelve jöttek el ismét hozzánk, és méltó szülinapi bulit tartottak. Jobbnál jobb számok követték egymást. Egy nagyon nagyon pici hiányérzetem van annyiban, hogy a 20. szülinapra elővehettek volna 1-2 nem játszott dalt (pl. Knights of Taragon, High Enough, vagy Rockstars). De ez tényleg csak egy kis szőrszálhasogatás, mert hatalmas volt a buli.

Chris szokás szerint ismét nagyon sokat beszélt, de megint élmény volt hallgatni. Elmesélte, hogy mennyire nem tartották semmire a zenekart (nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez volt), hogy ha 10 albumot megélnek, akkor többen visszavonulnak. Ennek végén jelezte, hogy semennyire nem fáradt, és találkozunk a 20. album bemutatóján (LEGYEN ÍGY!!!). És ami számomra egész különleges volt, az az volt, hogy kb. mindenki bemutatott. Voltam már nagyon sok koncerten, de hogy még a turnébusz vezetőjét, meg a merch pultot is bemutassák, még nem volt példa. Nagyon szép gesztus volt Christől (mondjuk a régi tagokat is említhette volna, nem csak az újakat, az még egy plusz pont lett volna...én meg telhetetlen vagyok).

A setlist meg...Union of the strong, Metal invasion, Metal is for Everyone, Babylon, 111 The number of the Angels...ezekkel nem lehet mellélőni:)

Itt már a hangzás is teljesen rendben volt (talán picit Chris volt halk, de nem volt zavaró). A végén nem nagyon akartuk elengedni őket s színpadról, mindenki akart egy kézfogást a zenekarral.

Vigyorogva, és végül elégedetten távoztunk az éjszakába, a Freedom Call tökéletesen elfeledtette az első 2 zenekart (teszem hozzá sajnos)...a következőn is ott leszünk, az biztos.

KiB