A legutóbbi Freedom Call koncert után beszélgettem pár szót Francescoval, majd megkérdeztem, volna-e kedve pár kérdésemre válaszolni. Szerencsére igent mondott, és viszonylag hamar sikerült is megcsinálni ezt a kis interjút. Biztos lehetett volna még sok-sok mindent kérdezni, de nekem ezek jutottak eszembe. AZért így is sok kis érdekes információval lettem gazdagabb. Nagy köszönet Franceso-nak, hogy rendelkezésre állt.

KiB: Mióta játszol basszusgitáron, és hogy kerültél kapcsolatba a metallal?

Nagyon későn, 23 éves koromban kezdtem el basszusgitározni. Tinédzserkoromban klasszikus rockot és punk/punk rockot hallgattam, de aztán a bátyám odajött hozzám (miközben a Warhammer miniatűrjeimet festettem) a Rhapsody (of Fire) „Symphony of Enchanted Lands” című albumával a kezében, és azt mondta: „Hallgasd meg ezt, és mondd meg, hogy nem ez a tökéletes soundtrack a D&D-hez?”. Így kezdődött a power metal és általában a metal iránti szeretetem.

KiB: Mely zenekarok (zenészek) voltak a legnagyobb hatással rád?

Azt mondhatom, hogy a legnagyobb hatással rám az a zenekar volt, amelyben 16 évig játszottam, a VEXILLUM. Teljesen amatőrként csatlakoztam a zenekarhoz basszusgitárosként. Nem játszottam feldolgozásokat, kivéve azt, amit a színpadon adtunk elő, így csak annyit kellett tennem, hogy a zenekar igényeihez igazítsam a játékstílusomat.
Sokat tanultam tőlük.

KiB: Melyek a kedvenceid? (saját bandákat nem lehet választani:) )

Egyik bandám sem? Oké, de ettől még a lista nem lesz rövidebb :) Jelenleg sokat hallgatok Wind Rose-t, Beast in Black-et, Trick or Treat-et, Vallorch-ot, Visions Of Atlantis-t, Powerwolf-ot, ha már a metalról beszélünk... de igazán nincsenek „egész életre szóló” kedvenceim, mivel nem nőttem fel metal zenére, nem kötődöm különösebben egyetlen bandához sem.

KiB: Miért pont a basszusgitár. Koncerteken a legtöbb zenekarban a háttérben vannak (sőt, van olyan, ahol nincs is basszusgitáros). Játszol esetleg más hangszeren is?

Nem, nem tudok más hangszeren játszani. A basszusgitárral kapcsolatos minden Mr. Marko Hietala hibája. Az első metal koncertem a Nightwish „Once” turnéja volt.
Láttam, ahogy az a férfi a színpadot teljesen kitölti a jelenlétével, és azt gondoltam: „Én is ilyen akarok lenni a színpadon”. Ezért a basszusgitár, őt hibáztassátok :D

KiB: Hogy kerültél a Freedom Call-ba, korábban a Vexillumban játszottál?

A Vexillummal 2012 óta vagyunk barátok a Freedom Call-lal, mióta együtt turnéztunk. 2019-ben Chris akusztikus szóló turnén volt Firenzében, és elmentünk a koncertre, hogy találkozzunk vele. Elmondta, hogy basszusgitárost keres, én pedig jelentkeztem. A többit már ki tudjátok találni. :D

KiB: Mennyire nehéz beilleszkedni egy új zenekarba? Ott voltam az első magyarországi Freedom Call koncerten, ahol már te is felléptél, akkor eléggé meg voltál illetődve:) Mennyi idő kellett, amíg igazán otthonosan érezted magad?

Attól függ. Tudtam, hogy a Freedom Call és a professzionális szint elvárásai elég magasak, ezért az elején nagyon koncentrálnom kellett, hogy megtanuljam az új dalokat, a turné dolgait, a lépéseket... Egyszerűen csak el kellett jutnom arra megfelelő szintre, és mindenkinek meg akartam mutatni, hogy nem volt rossz döntés, hogy engem választottak, ezért az elején nagyon feszült voltam. De minél többet játszottunk, annál könnyebbnek éreztem, hogy részese legyek ennek.

KiB: Játszol a Freedom Call mellett a The 7th Guildben, a Bloodorn-ban, és most már a Skeletoon-ban is. Ennyi zenekarnál mennyit tudsz közösen készülni a többiekkel? Gondolom több az online kapcsolat.

Nem a zenekarok száma a lényeg. A zeneipar és a showbiznisz manapság rengeteg időt és elkötelezettséget igényel, nem csak zenei felkészültséget, hanem minden szempontból 360°-os odafigyelést. Így az idő nagyon korlátozott. De megtaláljuk és élvezzük azt az időt, amit együtt tölthetünk a munkával vagy csak a hangulat megteremtésével.

KiB: Hogy készülsz (készültök) fel egy-egy megterhelőbb turnéra? Most is a Freedom Call-al kb. folyamatosan mentetek egy hónapig.

Nem kell felkészülnöm a turnéra. Minden nap felkészülök a színpadra. A turnéhoz csak megfelelő ruhákra és elegendő Febreze-re (szagtalanító :D) van szükség a színpadi ruhákhoz :D

KiB: Hogy tudtok regenerálódni, és végig kitartani a turné alatt? Vannak bevált gyakorlatok?

Nem értem a kérdést. Nincs szükségem arra, hogy „felépüljek és továbbmenjek” egy turnén. Boldog vagyok és hálás, hogy ilyen csodálatos lehetőségem van. Minden nap eszembe jut ez, és ennyi az egész.

KiB: Honnan (kitől) jött az ötlet a The 7th Guild-hez, hogy kerültél kapcsolatba a zenekarral?

Azt hiszem, ezt a kérdést Tomi Foolernek kell feltenni. A The 7th Guild az ő alkotása és elképzelése. Én csak azért vagyok ott, hogy minden segítségemet megadjam neki, hogy ez megvalósulhasson.

KiB: Mekkora esélyt látsz arra, hogy a The 7th Guild elérjen egy komolyabb szintet, esetleg később egy headliner turnét? Látom készültök új albummal. (A koncert után beszéltük, hogy megpróbálod elhozni a bandát Magyarországra, remélem sikerül)

Szeretném, ha a The 7th Guild növekedne, mint minden más projektem. Nem akarok olyan zenekarban lenni, amelyik nem törekszik a növekedésre. Jelenleg szerencsém van, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akik keményen dolgoznak a projektjeiken. A The 7th Guild headliner turnéja még nagyon-nagyon messze van. Sok víz fog lefolyni a Dunán, mire ez megtörténik. De nem lehetetlen, és ezért (valamint fesztiválokon való fellépésre, nagyobb zenekarokkal való turnézásra stb.) dolgozunk jelenleg.

KiB: Mennyire szoktál belefolyni a az egyes zenekarokban a dalszerzésbe? Van mindenhol egy főnök, vagy többnyire közösen megy az ötletelés? 

Ez attól függ. Általában az egyik embernek van egy világosabb elképzelése, mint a másiknak. Ha valaki képes osztozni ebben az elképzelésben, akkor az már kollektív munkává válik.

KiB: Van kedvenc számod/albumod a bandáidból?

Természetesen. De néha lehet, hogy amit hallgatni szeretünk, és amit eljátszani, az két különböző szám.
Freedom Call: hallgatás: „The Quest”, játék: „Heavy Metal Happycore”
The 7th Guild: hallgatás: „La Promessa Cremisi”, játék: „In Nomine Patris”
Bloodorn: hallgatás: „Forging the Future (with our blades)”, játék: „Bloodorn”

KiB: Az utóbbi időben elég sok AI-val készült zenét hallottam (és volt, hogy csak nagyon sokára tűnt fel, hogy AI), mi a véleményed erről? Mennyire tud az AI ártani? És mennyit tud segíteni?

Utálom az AI-t. Röviden összefoglalva: véleményem szerint, ha művészeti területen dolgozol AI-vel, akkor azt gondolod, hogy a művészeted, a terméked, a munkád értéke ZERO. Mert csak egy olyan eszköznek adod át, amely más munkákat másol. Rövidítést választasz a kemény munka helyett. A művészet nem lehet ilyen. És amikor AI-t használsz ahelyett, hogy fizetnél és támogatnál egy másik művészt, aki elvégezhette volna a munkát, akkor az emberektől kérsz támogatást a művészetedhez. Miért tennék ezt, amikor te vagy az első, aki nem ad értéket neki?
És ami még aggasztóbb, nem érdekel, hogy ez milyen kárt okoz a környezetnek. Csak szórakozásból, csak egy „generált kép” kedvéért a profilképedhez, csak a nevetés kedvéért olyan sok tiszta vizet pazarolsz el, amelyet a szerverek hűtésére használnak. Megéri ez?

KiB: Meg tudsz élni ennyi zenekarból, vagy van állandó munkád?

Van állandó munkám. Sok munkám. Az élet nehéz :D

KiB: Sok helyen jártál, van, ahova szívesen mész vissza akár zenekarral, akár turistaként?

Igen. Mindenhol, mindkét okból :D

KiB: Családi élet mennyire fér bele ennyi zenélés mellett?

A zene mellett is nagyon boldog életet élek. Szóval azt hiszem, ennyi elég is. De ugyanaz a helyzet. Szeretnék minél több időt tölteni a barátaimmal, a családommal és a szeretteimmel, ugyanúgy, ahogy szeretnék minél többet turnézni.

KiB: Mivel töltöd a szabadidődet, amikor épp nem a zenélésre koncentrálsz?

Mi az a „szabadidő”? :D

KiB

Még a tavaly Port of Power festiválon jött a gondolat, hogy megkeresem Tristan Harderst, a Terra Atlantica énekesét, hogy pár kérdést feltegyek neki. Eltelt egy kis idő, de végül megkaptam a válaszokat, bónuszként a szólógitáros, Dave is beszállt az interjúba, aminek nagyon örültem. 

KiB: Mióta énekelsz/játszol hangszeren, és hogyan találtál rá a (power) metálra?

Tristan: A legtöbbünk a tinédzser évei elején kezdett el zenélni. Az első riffek, az első garázszenekarok, és az első megkérdőjelezhető vokál próbálkozások. A power metált olyan zenekarokon keresztül találtuk meg, mint Edguy, Avantasia, Gamma Ray, Helloween, és persze a régi Rhapsody albumok. Egy ponton rájöttünk, hogy ez a fajta zene rezonál velünk a legjobban, szóval úgy döntöttünk, hogy csinálunk belőle egy saját verziót.

KiB: Melyik zenekarok vagy zenészek voltak/vannak rátok a legnagyobb hatással?

Tristan: Rhapsody, Edguy, Freedom Call, Helloween, Orden Ogan, Stratovarius, olyan filmes zeneszerzők mint John Williams, és néhány barokk zeneszerző. Nagy hatással van ránk az epikus történetmesélés, és a dallamos metál.

KiB: Mik a kedvenceitek?

Dave: A zenekaron belül megtalálható a klasszikus zene, pop, rock, melodic death metal, és a black metal is. Viszont a power metal az, ami mindenkit összeköt.

KiB: Hogyan jött a Terra Atlantica ötlete?

Tristan: Azzal kezdődött, hogy akartunk/akartam csinálni egy zenekart, ami összeköti a zenét egy egységes fantasy világgal. Főleg egy olyan történet létrehozása volt a cél, ami albumról albumra folytatódik. Valami epikusat, kalandosat, és story központút akartam.

KiB: Együtt írjátok az albumokat, vagy van egy vezető akihez mindenki más igazodik?

Dave: Az alap ötletek és a dalok mind Tristan művei, de bárki becsatlakozhat a folyamatba, például a refrének, gitár témák, szövegek kitalálásába. Viszont senki sem versenyezhet Tristan burjánzó kreativitásával. Ritkán ír számokat csak egy albumra. Általában háromszor annyit ír, mint amennyit kéne.

KiB: Átlagosan 3 évente adtok ki egy albumot. Nagyjából mennyi időbe telik egy ötletből kész dalt csinálni? Vannak olyan ötletek, amiket el kell dobjatok?

Tristan: Egy dal elkészítése egy héttől akár fél évig is eltarthat. Sok ötletet rakunk félre. Van, ami nem illik bele az album történetébe, van, ami fél úton elveszti a hatását. De néha ezek a félredobott ötletek visszaköszönnek évekkel később. Néhány pedig a Twilight Theatherben végzi, vagy fordítva.

KiB: Vannak élőben felvett szimfonikus elemek, vagy mindent otthon csináltok?

Dave: Majdnem mindent otthon producerelünk és készítünk el. A kórusok, a hangszeres kíséret, a rétegek mind Tristan házi stúdiójában készülnek el.

KiB: Szoktátok hirdetni a zenekart, mindig nagyon aktívak vagytok. Mennyit hoz ez vissza?

Dave: A növekedés egy lassú folyamat. Az, hogy aktívak vagyunk online segít új embereket elérni, termékeket és lemezeket eladni, és több embert vonz a koncertekre. Ez nem olyan dolog amivel meg lehet gazdagodni, de így lehet életben tartani a zenekart.

KiB: Mi kell ahhoz, hogy el tudjatok indulni egy európai turnéra, akár headlinerként?

Tristan: Egy megbízható foglalási iroda, egy erős rajongótábor, ami több országon keresztül is támogatni tud, jó előzenekarok, használható mennyiségű előre eladott jegy, mivel hogy a turnék nagyon drágák.

KiB: Mi a kedvenc Terra Atlantica albumotok/számotok?

Tristan: Mindig változik. Általában mindig a legújabb album, mert azon vannak a legfrissebb ötletek, és könnyen rá lehet hangolódni.

Dave: A mindenkori kedvencem a „Hellfire”. Egyszerűen úgy hangzik mint egy tengeri csata.

Tristan: Nekem a „When walls will fall”, mert ez a legepikebb dal amit valaha írtam. Bemutatja Atlantis elhullását, és valamiért mindig libabőrös leszek tőle. A dobosunk Nico a „The Scarlet Banners”-t szereti. Imádja a drámát.

KiB: Tristan, te kiadtad a saját albumodat is a Terra Atlantica mellett. Mióta volt készülőben? Lesz folytatása?

Tristan: A Twilight Theater már évek óta a fejemben volt. Ez egy olyan album, amire azok a zenei ötletek kerültek, amik nem teljesen illettek be a Terra Atlanticába. És igen, várható egy második album.

Dave: Hallottál már a Forsaken Hillről? Ez Tristan death metal projektje/zenekara. Tavaly adta ki a legújabb albumot, a „Fortress of solitude”-ot. Az emberünk sosem alszik. Ha szereted a melodic death metalt folk elemekkel akkor mindenképpen hallgass bele.

KiB: Mindent te játszottál fel az albumon (Twilight Theatre)? Mi a „jobb”: mindent egyedül csinálni, vagy csapatban dolgozni?

Tristan: Mindent én játszottam fel és producereltem az albumon. Az egyedüli munka teljes kreatív szabadságot ad, de azt is jelenti, hogy nincs aki megállítson ha egy ötlet nem működik. Zenekarral dolgozni sokkal kevésbé megterhelő, de egyedül több lehetőség van a kísérletezésre.

KiB: Sok hangszeren játszol és énekelsz. Amikor a zenekar megír és felvesz egy albumot mennyit teszel hozzá a folyamathoz?

Tristan: Dalírás, hangszerelés, szimfónikus elemek elkészítése, énekek, mix,  szóval nagyjából a teljes kreatív folyamatot én csinálom. De ez album minősége mindig a zenekar összes tagjának erősségein múlik.

Néhány kérdés Port of Power fesztiválról:

KiB: Hogy jött szóba a fesztivál szervezése?

Tristan: Az ötlet az volt, hogy nagyobb teret biztosítsunk a power metalnak Észak-Németországban, és egy olyan eseményt teremteni, ahol a zenekarok, a rajongók, és maga a közösség összegyűlhet.

KiB: Mennyire volt nehéz megszervezni?

Dave: Nagyon. Helyet találni, kézben tartani a logisztikáját, egyeztetni a zenekarokkal, az engedélyekkel szenvedni, és finanszírozni az egészet egy hatalmas feladat. De teljesen megéri.

KiB: Folytatni fogjátok? Esetleg egy nagyobb helyszínen?

Tristan: Mindenféleképpen folytatni szeretnénk. Hogyha megnő rá az érdeklődés, akkor egy nagyobb hely is abszolút lehetséges.

KiB: Mi alapján választjátok ki és hívjátok meg a zenekarokat?

Dave: Olyan zenekarokat keresünk, amik beleillenek a melodic/power metal kategóriába, jó energiákat tudnak hozni a színpadra, és illik a témájuk a fesztiváléval. Olyan zenekarokat is, akiket szeretünk vagy személyesen jóban vagyunk velük.

KiB: Mi a véleményetek az AI zenékről? Mennyi kárt okozhat? Mennyit segíthet?

Dave: Attól félek, hogy teljesen elárasztja az internetet lélektelen utánzatokkal. Viszont félelmetes, hogy már most ilyen jól hangzanak az AI számok.

Tristan: Nem azért készítek zenét, mert ezt szeretném csinálni, hanem azért, mert ezt kell csinálnom. Van bennem egy belső késztetés arra, hogy alkossak. Szükségem van az írás folyamatára, mivel ez az, amitől ki tudok teljesedni. Az AI használata mindezt ellopná tőlem.

KiB: Teljesen a zenéből éltek, vagy a fellépések mellet dolgoztok is valamit?

Tristan: Mindannyiunknak van munkája a zene mellett. A power metal egy nagyon szenvedély által hajtott műfaj, csak nagyon kevés zenekar tud belőle megélni. A zene a mindenünk, a munkánk pedig fizeti a számlákat.

KiB: Mivel töltitek azt az időt, amikor nem zenével foglalkoztok?

Tristan: Olvasok, utazok, koncertekre járok, és a legfontosabb: túrázás. Semmi nagyon szokatlan. Csak újratöltődünk, és visszatérünk a kalandok írásához és a riffekhez.

Dave: Én szeretek könyveket felhalmozni, és aztán jól nem elolvasni őket.

Dave: Köszönjük az interjút, és hogy megoszthattuk a történetünket a metál tengeréről 

Innen is nagyon köszönöm a srácoknak, hogy rendelkezésre álltak, van elég dolguk ezen kívül is, megtiszteltetés.

KiB

Sokáig gondolkodtam, hogy a Terra Atlantica remek albumai közül melyiket is mutassam be. Végül a második, Age of Steamre esett a választásom.

Jelenlegi felállásuk:

1. Rebirth 1815
2. Across the Sea of Time
3. Mermaids' Isle
4. Age of Steam
5. The Treachery of Mortheon
6. Forces of the Oceans, Unite!
7. Quest into the Sky
8. Believe in the Dawn
9. Gates of the Netherrealm
10. Rage of the Atlantic War
11. Until the Morning Sun Appears

A német Terra Atlantica a klasszikusabb power metalban utazik ( hajózik:) ). Amikor először hallottam őket, akkor igen sok hasonlóságot vettem észre a Timeless Miracle egyetlen albumával. Kezdve az énekes, Tristan hangjával, és néhány dal is nagyon emlékeztet arra a kiváló albumra. Ezzel nem azt mondom, hogy lopás, inkább a stílus hasonlít. Sok-sok kiváló szóló, epikus refrének, és igazán gyors tempó, amit szeretünk:)

Egy rövid, de annál jobb intro után rögtön be is indul az album egy szélvészgyors dallal, amivel át is kelünk az idő tengerén. Azonnal tudjuk, mire számíthatunk az album további részében. Szerencsére a srácok nem is adnak alább a minőségből. Tökéletes kezdés.

Tristannak amúgy kicsit "rajzfilmszerű" hangja van, jobban nem tudom megfogalmazni, nem a szokásos énekhang. Cserébe nagyon jó, élvezet hallgatni.

A gyors kezdés után kicsit belassulunk, hogy eljussunk a szirének szigetére, és meghallgassuk a dalukat. Itt besegít Katharina Stahl, aki a következő albumon is szerepel.

A sziréndal után áthajózunk a gőzösök korába az Age of Steamben. Itt ismét gyorsul a tempó. Majd' minden dalban a refrénben énekelnek a többiek is, így jó kis kórusok lesznek. A szóló visszanyúl a neoklasszikusabb power stílushoz. Újabb remek dal (mind az:) )

A folytatásban egy árulás tanúi lehetünk egy újabb igazán gyors dalban. Talán ez a legjobb szám az egész albumon, bár nagy a verseny. A refrén elképesztő nagy himnusz, ezredik hallgatás után is szenzációs. Itt Tristan is rendesen kiereszti a hangját. A szóló magáért beszél, szintén pazar.

Ennyi gyors tempó után kicsit ismét belassul a következő dal, amiben jó kis középtempóval hívnak minket csatába. Koncerten remek csordavokált lehet erre alakítani:)

Ezután jön az album másik legjobb dala, ami csak egy hajszállal marad el a The Treachery....től. Elképesztő nagy himnusz itt is a refrén, imádom. Amikor láttam őket élőben, ezt a dalt nem játszották, amit nagyon sajnálok. Baromi jó.

Egy viszonylag hosszú (közel 6 perc) balladával folytatjuk, de minden percet megér. Ha eddig valaki kételkedett abban, hogy Tristannak mennyire jó hangja van, ebben a dalban minden kétség elszáll. Nem mindig szeretem a "kötelező" balladát, de ha mind ilyen jó lenne, azt nem bánnám.

Sok albumnál van úgy, hogy a lemez második fele kicsit leül, és kevésbé érdekes. Szerencsére itt erről szó sincs, szépen "újraépítkezik". Kicsit gyorsul a tempó a következő dalban (Gates of The Netherrealm), ami számomra talán a leggyengébb...ami nem jelenti, hogy rossz, csak ez tetszik a legkevésbé.

Emel a minőségen a Rage of the Atlantican war, újabb remek refrén. A dal itt-ott emlékeztet a Rhapsody dalaira.

A lemez utolsó, leghosszabb, és legepikusabb dala az Until Morning Sun Appears. Tristanék szeretik hosszabb dalokkal lezárni az albumaikat, ez egy remek példa. Nagyszerűen építkezik a dal, lassan indul, aztán viszont jön, amiért igazán szeretjük a Terra Atlanticát. Amilyen tökéletes volt a kezdés, annyira tökéletes a lezárás.

Nem mondom, hogy a világ legeredetibb zenéjét hozza a német társaság, de hogy egy csodás power metal, az biztos. A többi albumuk is remek, talán az első a leggyengébb, de folyamatosan fejlődnek, mindegyik albumra megéri rászánni az időt.

A srácok is nagyon jó arcok, jó volt velük élőben találni. Készült velük egy interjú is, azt is kirakom az oldalra.

KiB

Egy remeknek ígérkező koncerttel indult számomra ez az év. Dragony, Freedom Call, Ensiferum...kötelező. Külön érdekesség számomra, hogy a legutóbbi beszámolóm is pont egy Freedom Call koncert volt.

Egy nagyon régi tartozásomat törlesztem, és szomorú, hogy eddig nem írtam a Skeletoonról...most bepótlom. Az olasz csókák 5 albummal a hátuk mögött kicsit most pihennek, amíg páran a tagok közül a The 7th guild-re koncentrálnak. Ennek örülök is, meg nem is. Mert bizony a Skeletoon egy remek banda, kiváló power metallal a tarsolyban.

Jelenlegi felállásuk:

1. Intro/Hell-O
2. Hoist Our Colors
3. The Truffle Shuffle Army: Bizardly Bizarre
4. To Leave a Land
5. They Never Say Die
6. Last Chance
7. I Have the Key
8. The Chain Master
9. When Legends Turn Real
10. Farewell (Avantasia cover)
11. Goonies R Good Enough (Cindy Lauper cover) 

Egy rövid intro után, ami az első dalba van építve, azonnal beindulnak a srácok. Igazi olasz power metal, kb minden jellemzőjével. Hatalmas turbó, még hatalmasabb refrénnel. Ez a harmadik albumuk, és Tomi Fooler (az...egyébként Eugenio:) ) egyre jobb, ahogy telik az idő. Nem mondom, tud néha visítani kicsit, de jól áll neki.

A második, kicsit lassabb dalban Tomi kiereszti a hangját rendesen, a szóló is remek. Jó kis pihenő az album legjobb tétele előtt....

...ami a The Truffle Shuffle Army: Bizardly Bizarre, elképesztő dalcím:) itt besegít Conti mester (Twilight Force, Trick or Treat). A tempó ismét a legjobb, a refrén szenzációs. Nagyon jól dolgozik össze a két énekes. Nagyon jó, hogy nem minden refrén ugyanolyan, variálnak a szólamokkal. Hibátlan dal.

Ismét lehet pihenni, egy balladával, ez a To Leave a Land. Ez a dal sem kisebb himnusz, mint a többi, hozza a "kötelezőt". Remek a szóló.

Ismét gyorsulunk a címadó dalban. Fogynak a szavaim:) Nem egyenletes a sebesség, jól játszanak a tempóváltásokkal. Itt a refrén viszi a prímet, ami ismét remek. Nem nagyon enged az album a minőségből, jobbnál jobb dalok követik egymást.

A következő dalban (Last Chance) a Vision Divine korábbi (és jelenlegi) énekese, Michele Luppi a vendég. Középtempó, nagyon kicsit disco-s itt-ott, könnyedebb dal.

Aztán ismét egy szélvészgyors dal, az album másik legjobb dala:) a verzék itt is kicsit lassabbak, hogy aztán a refrénre visszatérjen az örült tempó. Imádom, rohadt jó a refrén. Itt Morby a vendég, bevallom, őt nem ismertem korábban. De ketten nagyon nagyot dobnak.

Egy újabb közép, egy újabb vendég, ezúttal a Taken (egy másik remek zenekar) énekese, David Arrendondo. Játékosabb dal, igazán vidám refrénnel. Amúgy is jellemző a Skeletoonra ez a vidámabb megszólalás, és nagyon jól áll nekik.

A következő dal egy feldolgozás, az Avantasia kiváló balladája, a Farewell. Ehhez a dalhoz is dukál egy vendég, hiszen az eredeti változatban is van női vokál. Ő Melissa Bonny. Nincs túl sok különbség az eredetihez képest. De miután ez nagyon szép dal, ez nem okoz problémát. Nagyon jó feldolgozás.

Az album utolsó dala is egy cover, mégpedig egy Cindy Lauper feldolgozás. Az eredeti a The Goonies-hoz készült, igazi 80-as évek disco flash. Na ezt hozza a Skeletoon a saját stílusában, mégpedig a Rhapsody énekes, Giacomo Voli segítségével....hát nem semmi egy történet. Érdekes koncepció. Szerintem jobb, mint az eredeti. Hiába, csak egy power metal feldolgozás.

A Skeletoon egy kellőképpen bolond zenekar, nagyszerű zenészekkel, kiváló a gitár, a dob, minden.

A többi albumuk is nagyon jó, egyre magasabb színvonallal. Az eddigi utolsó egy konceptalbum, ami a Vissza jövőbe filmeket dolgozza fel. Nagy volt a kísértés, hogy arról az albumról írjak, de végül ennél kötöttem ki. Remélem egyszer fogom őket is látni/hallani élőben.

KiB

Another year has gone by, but luckily the good music has stayed, so I'm continuing my series. Here are what I think were the best albums of 2025.

In first place (although there is no order) is definitely The 7th Guild. I wrote about them at length. They made an amazing debut album, and I hope they continue.

Speaking of newcomers, Bravelord, who are also making their debut, have released a sensational album. They absolutely deserve attention.

This year, I had the good fortune to see Terra Atlantica live. Their album this year is perhaps the best of the three, very powerful.

Fortunately, Majestica brought us a few songs from their new album, Power Train, this year. I hope they come back again.

Another fresh Italian band, Risen Crow, is also off to a flying start with some great songs.

A one-man "gang" from Poland. It's like playing a fantasy game :) Enchanted steel.

Frozen Land released their third album this year. They are getting better and better, so we might see another album next year :)

With their umpteenth album, Warkings prove that they belong among the greats, and we will be able to test them again next year.

Insania has released a new album after a relatively long hiatus, but the quality remains high, and this is another great record.

Although not entirely power metal, we really like Crimson Shadows, who have returned after a long hiatus. The grinding starts at the beginning of the album and stops at the end; it's a damn good record.

And now let's see the "oldies":

Finally, a new Kalapács album. Józsi has once again delivered a very solid, high-quality product, and it's still great to listen to.

The new Bloodbound album is also really good. They haven't been here for a long time, they should definitely come back. Even if they only played this album, that would be enough :)

Primal Fear has finally released a really good album; their last two or three albums didn't really do it for me. This one is really good.

Battle Beast delivered their usual performance; we always know what to expect from them. Next year will be without Noora, which will be interesting. I wonder if there will be any changes in their music (a slight update would be welcome).

Rage released their 26th (!!!!!) album this year, which is also very good. It's crazy that Peavy can still reinvent himself after all this time (Rage will be 40 next year) (but let's not expect miracles :) ).

And then there were those who disappointed (as far as that's possible, of course).

I was really looking forward to Avantasia's new album, with dragons and everything, but unfortunately it wasn't really good, nowhere near Metal Opera. I'm not saying there weren't any good tracks, but the whole thing fell a little short.

Memories of Old's first album was sensational, but unfortunately the second one couldn't live up to it. It's not bad either, but it turned out to be very monotonous.

Nils Patrick Johansson is a great survivor, but we love him. I was really looking forward to his new solo album, but it was a bit of a disappointment (compared to his previous ones, of course).

The new Dynazty is also very strong, with great songs. Unfortunately, I missed them live this year, but maybe next time.

And now, once again, a brief summary of this year:

In a word: disaster. One always hopes that the next year will be better than the last, but this year was incredibly awful. The death of friends, the illness of relatives, an upheaval in my life – that's what this year brought. In terms of concerts, this year wasn't that great either, although the trip to Hamburg in May for the Port of Power festival was very successful, and we're already planning something similar for next year (more on that later). Now I really hope that next year will be better than this one. There's room for improvement.

I wish everyone a much, much happier New Year, but first and foremost myself.

KiB

Megint eltűnt egy év, de a jó zenék szerencsére maradtak, így folytatom a sorozatom, íme, szerintem mik voltak a legjobb albumok 2025-ben.

Az első helyen (bár nincs sorrend) egyértelműen a The 7th Guild végzett. Róluk hosszabban is írtam. Elképesztő bemutatkozó albumot készítettek, remélem folytatják.

Ha már újdonság, a szintén bemutatkozó Bravelord is szenzációs albummal jött ki. Abszolút megérdemlik a figyelmet.

Idén volt szerencsém a Terra Atlanticához élőben. Idei albumuk talán a legjobb a három közül, nagyon erős.

Szerencsére idén a Majestica is elhozta hozzánk pár szám erejéig, az új, Power Train albumukat. remélem, jönnek még többször.

Egy újabb friss olasz zenekar, a Risen Crow is nagy lendülettel, és remek számokkal indul.

Egyszemélyes "banda" Lengyelolszágból. Mintha egy fantasy játékkal játszanánk:) Enchanted steel. 

A Frozen Land harmadik albumát adta ki idén. Egyre jobbak lesznek, jöhetne jövőre még új album:)

A Warkings sokadik albumával bizonyítja, hogy ott a helyük lassan a nagyok között, jövőre ismét előben tesztelhetjük.

Az Insania viszonylag hosszú idő után jelentkezett új albummal, de minőségben nem adják egy szint alá, nagyon kis lemez lett ez is

Bár nem teljesen power metal, azért a Crimson Shadowst nagyon szeretjük, ők igazán hosszú kihagyás után jöttek újre. A darálás elindul az album elején és a végén leáll, baromi jó a lemez.

És akkor lássuk a "régieket":

Végre új Kalapács album, Józsiék ismét hoztak egy nagyon biztos, magas színvonalat, továbbra is nagyon jó őket hallgatni.

Az új Bloodbound is rohadt jó lett. Nagyon rég nem voltak nálunk, igazán jöhetnének újra. Ha csak ezt az albumot játszanák el, az is elég lenne:)

A Primal Fear végre egy igazán jó albumot hozott, a legutóbbi 2-3 lemezük annyira nem talált meg. Ez most nagyon jó lett.

A Battle Beast hozta a "szokásosat", mindig tudjuk, mire számíthatunk tőlük. Jövőre már Noora nélkül, érdekes lesz, kíváncsi vagyok, lesz-e bármilyen változás a zenékükben (apró frissités azért elférne)

A Rage kiadta idén a 26-ik (!!!!!) ablumát, ami szintén nagyon jó lett. Őrület, hogy Peavy ennyi idő után (40 éves lesz jövőre a Rage) is meg tud kicsit újulni (csodát azért ne várjunk:) )

Az új Dynazty is nagyon erős lett, remek számokkal, sajnos idén lemaradtam róluk élőben, talán legközelebb.

És akkor akik csalódást okoztak (már amennyire persze)

Az Avantasia új albumát nagyon vártam, sárkányok meg minden, de sajnos nem lett igazán jó, közelében sincs a Metal Opera-nak.Nem mondom, vannam jó számok, de az egész egy kicsit kevés lett.

A Memories of Old első albuma szenzációs, sajnos a második nem tudta megközelíteni. Szintén nem rossz, de nagyon egysíkú lett.

Nils Patrick Johansson nagy túlélő, de szeretjük. Nagyon vártam új szóló albumát, de ez is egy kicsit csalódás lett (a korábbiakhoz képest persze).

És akkor egy ismét egy kis összegzés erről az évről:

Egy szóval: katasztrófa. Az ember mindig reméli, hogy a következő év jobb lesz, mint ami elmúlt, de ez az idei valami elképesztően pocsék volt. Barátok halála, rokonok betegsége, felborult életvitel, ez jutott idénre. Koncertek terén se volt annyira kiemelkedő ez az év, bár a májusi hamburgi kirándulás a Port of Power festiválra nagyon jól sikerült, jövőre is már tervben van egy hasonló (arról majd később). Most tényleg igazán remélem, hogy a jövő év jobb lesz, mint a mostani volt. Van honnan fejlődni.

Sokkal sokkal Boldogabb Új Évet kívánok mindenkinek, de most elsősorban magamnak.

KiB

Mindössze egyszer voltam eddig külföldön koncerten, egy 2011-es Rammstein koncerten Prágában. Az hatalmas élmény volt. Régóta nézegetem a külföldi eseményeket, de eddig nem nagyon volt merszem belevágni egy komolyabb utazásba. Amikor láttam, hogy lesz ez a mini power-fesztivál, olyan zenekarokkal, akik nagy eséllyel sosem fognak nálunk fellépni, egyébként meg baromi nagy kedvencek, elkezdtem tervezgetni. Végül megvalósult.

A Port of Power festival a Terra Atlantica saját szervezésű bulija (hamburgi a zenekar, így érthető, Ahrensburg a szomszédban van), ami először 2023-ban került megrendezésre, és ez volt a második alkalom.

Veonity, Derdian, Terra Atlantica, Crystallion, Skyblazer, Airborn...egyik jobb, mint a másik.

Az Airborn-on kívül mindegyik hatalmas kedvenc, és szerintem méltatlanul alulértékelt bandák. Pedig némelyik kifejezetten termékeny albumok terén. A Derdian 8, a Veonity 6 albumnál tart...és milyen jók ezek:)

Nagyon hosszú utazás volt. Vonattal mentünk, repülővel sokkal nagyobb kínlódás lett volna a lehetetlen érkezési idő miatt. De sebaj, szeretünk vonatozni, így nem volt probléma.

9-én reggel érkeztünk Hamburgba, hogy ha már megyünk, akkor legyen idő egy kis városnézésre is, ne csak a koncertre koncentráljunk. Hamburg egyébként nagyon szép, a kikötői rész különösen tetszett.

3 nappal a koncert előtt kirakták a fellépők sorrendjét, és a Terra Atlantica volt annyira korrekt, hogy nem saját magukat tették a fő helyre, hanem a Derdiant. A sorrend kb az ismertség/albummennyiség szintjén lett kitalálva.

Nem sokkal a kezdés előtt érkeztünk, de azért volt idő feltérképezni a helyet. A Juki 42 kb az Analog Music Hall méreteivel rendelkezik, talán egy kicsit kisebb. Viszont van sok ülőhely, ami nagyon jó, nem értem, hogy nálunk miért nincs a nagyobb helyeken. 

Last year I really liked the idea of writing a list, so now it's a series:)

This year there were a lot of great albums, there were "new riders", and a lot of old riders brought renewal for themselves.

The list is not in order, just a list again.

But I'll start with probably my biggest favourites this year, who I didn't know before:

Dagorlath - Apocalipsis

Spanish, massive amounts of turbo, sensational, melodic choruses, insane solos, this album was a big surprise and quickly became a favourite.

Rebel - Fényhozó

Rebel was one of the great Hungarian discoveries of the year 2024 for me, their new album was really good, and they gave a great performance as the opening act of Freedom Call. I will be watching them very closely:)

Arcane Tales - Until Where The Northern Lights Reign

Rhapsody is even better than Rhapsody of Fire, perfectly bringing the Luca Turilli/Fabio Lione era, definitely worth a try.

Windrow - Deus Universi

Another discovery by an Italian who is now considered to be very experienced. The singer could sing lower here and there, but otherwise a sensational album.

Wind Rose - Trollslayer

Our favourite dwarves have once again not disappointed, and will continue at their usual level.

Sonata Arctica - Clear Cold Beyond

The Toni's went back to basics, and how well they did, they delivered a damn strong power album.

Freedom Call - Silver Romance

They are incapable of making mistakes, and although there are one or two recycled tunes, I simply can't listen to the new album without a big grin.

Fellowship - The Skies Above Eternity

After their wonderful start in 2023, here's the sequel. At first listen it sounds a bit weaker, but as you get to know the new songs, this album gets stronger and stronger... looking forward to the next one:)

Veonity - The Final Element

With a new singer, but at the same level and tempo as before, Sweden's Veonity continues.

Hammerfall - Avenge The Fallen

Hammerfall are also back to their roots, and after a relatively disappointing last album, they have now come out with a very strong album. Never worse from them.

Powerwolf - Wake Up The Wicked

Our favourite Wolves also brought their usual. I don't know how much more there is in their music, but this is another strong album from them.

Dragony - Hic Svnt Dracones

I've been waiting for a new album from the Austrian dragonslayers for a long time, and although I miss the fast songs, this is a very good album.

Vhäldemar

Another great heavy/power album from one of my favourites. Although Primal Fear would make equally good albums - although Vhäldemar is a bit different:)

 Thornbridge - Daydream Illusion

It's been 5 years since the last Thornbridge album and I was very curious to see what the Germans could bring after all the time away. There were 2 member changes, luckily the style stayed the same:)

Fortunately, this year I don't have to write a disappointing list like last year. The old bikers have delivered what we loved them for, and the new ones, if not reinventing power metal, have delivered great albums. I look forward to 2025 with curiosity.

I wish you all a Power Metal Rich New Year.

KiB