Nagyon rég jelentkeztem album bemutatóval. Kicsit megcsömörlöttem, írni is nehéz:) Pedig nagyon sok új és remek zenekart/albumot találtam az elmúlt időben. Az egyik göngyszem ezek közül a spanyol Dagorlath, ami hamar nagy kedvenc lett nálam.

Jelenlegi felállásuk:

Egyre több spanyol nyelvű zenekart találni, akik bizony baromi jól tolják ezt a power metal dolgot. Ahogy korábban a Sylvania bemutatójánál írtam, egész máshogy hangzik a spanyol ének, mint az angol, máshol hajlítanak stb. Különleges ízt az egésznek.

A Dagorlath-nak ez a negyedik albuma, és egyre jobb minőséget képviselnek, ahogy haladunk az időben. Az első albumuk elég demónak tűnik minden tekintetben (de az se rossz). Az idei albumuk elképesztő lett.

1. Karma
2. Apocalipsis
3. Lamento eterno
4. Nuevo mundo
5. Grito de libertad
6. Un día más
7. Volveremos a soñar
8. Siempre
9. Juramento
10. Renacer
11. Tan lejos

Előző lemezeik inkább fantasy (konkrétan Gyűrűk Ura) témájúak voltak, ez az album (szerintem) a mostani világról szól...miután kb semmit nem tudok spanyolul, azt is rosszul, így a számcímek fordításából találgatok:)

Nagyon jó filmes intróval indul az album, kórussal, mindennel...imádom az ilyen kezdéseket.

A címadó Apocalipsis még nem igazán gyors, de dallamos, és nagyon jól felvezeti az album következő....

....legjobb dalát, a Lamento eterno-t. Na itt már beindul a tempó, az egyik legjobb power dal, amit valaha hallottam, komolyan.

A következő egy középtempós, kicsit gyengébb szám...

....ami után ismét egy dallamos turbó jön. Szerencsére túlsúlyban vannak a gyors tételek, az Un dia más is ezt a vonalat követi, nem romló minőségben:)

A kötelező közép/lassú számot letudjuk a következő két dalban (a ballada Siempre szintén nagyon jó), hogy aztán visszatérjen a tempó, ami kitart az album végéig. Elképesztő dalok sorakoznak egymás után, élmény hallgatni őket...sokszor:)

Ami a tagokat illet, csak a legjobbakat lehet írni róluk. Talán az énekes gyengébb itt-ott egy kicsit (leginkább a nagyon magasakat nem kéne mindig erőltetnie), de ő is nagyon jó.

Sok-sok turbó, remek szólók (billentyű és gitár is baromi jók), és leginkább hatalmas power himnuszok mindenfele...szerintem zseniális album.

Ja, és egy újabb zenekar, akiket valószínűleg sose fogok élőben látni, de ez már csak ilyen.

KiB

Egy új "mesemetal" banda Angliából...és mennyire jók:) A nevük alapján természetesen a Gyűrűk Ura ugrott be, de a témák "csak" a fantasyt érintik legtöbbször. Elnézve ezeket a srácokat, tuti D&D-s kockák:)

Jelenlegi felállásuk:

Első, és eddig egyetlen albumukat 2023-ban adták ki The Saberlight Chronicles címen.

1. Until the Fires Die
2. Atlas
3. Glory Days
4. Oak and Ash
5. Hearts upon the Hill
6. Scars and Shrapnel Wounds
7. The Hours of Wintertime
8. Glint
9. The Saint Beyond the Rivers
10. Silhouette
11. Still Enough
12. Avalon

Első hallgatásra lehet párhuzamot vonni néhány zenekarral, leginkább talán a Twilight Force lehetett a követendő példa, de kevésbé "fantasy" a zenéjük, sokkal direktebb, és billentyűsük sincs.

Ami viszont van, azok a remek dallamok, elképesztő szólók, és egy baromi jó énekes.

A kezdés elég mesés, jó kis középtempós dal, ami a szólónál rendesen begyorsul, itt már lehet tudni, mi vár ránk a továbbiakban.

Az Atlas hasonlóan folytatja, talán kicsit lassabb, de a felépítése nem sokban különbözik az Until the Fires Die-tól.

A Glory Days viszont annál inkább, eljutunk az első igazán gyors dalhoz...és mennyire jó, igazán dallamos, gyors refrénnel. 

Az Oak and Ash a Glory folytatás, csak pepitában, itt a refrén lassabb, de a minőség nem változik.

A Hearts Upon the Hill egy lassabb, középtempós rész nagyon jó refrénnel.

A Scars and Shrapnel Wound-ban helyenként igazi Twilight Force-os hangulat fogad, ez talán egy kicsit gyengébb dal, de nem rossz.

És innentől nehéz eldönteni, hogy melyik dal a legjobb az albumon.

A The Hours of Winterime - Glint - The Saints Beyond the River - Silhouette - Still Enough ötös egyértelműen a lemez csúcspontja. Jobbnál jobb himnuszok (igen, az az egy ballada is:) ) váltják egymást, nehéz választani köztük.

Nekem talán a Glint tetszik a legjobban, pedig nem is igazán gyors dal, de valami eszméletlen jó.

Az utolsó dal, az Avalon egy kicsit hosszabb ( több mint 9 perc), de nem lóg ki a sorból.

Az egész album egy mesés utazás, kiváló dalokkal, és zenészekkel, élmény hallgatni.

Remélem a srácok folytatják, mert minőséget képviselnek.

KiB

After the last Dragony concert in Budapest, I had the opportunity to exchange a few words with Siegfried, the singer of Dragony. There wasn't much time, and other people wanted to talk to him, so I thought I'd find him on Facebook and ask him for a longer interview.

Luckily he replied quickly that he was okay with it, but due to touring, a new single, and other commitments, it was about a month before he was ready to reply...but it was worth the wait.

Others might be curious about other things, but I found these questions interesting, and I hope you like them.

KiB: Hello Siegfried! I appreciate you taking the time for this little interview. First and most important question: where did your hair go?:)

Siegfried: Well I got older ;) It just happens that way haha!

KiB: How long have you been singing and what brought you into metal?

Siegfried: I started listening to metal in my teenage days... first learned about bands like Metallica, but then soon got into Power Metal through Hammerfall, Stratovarius, Rhapsody and those kinds of bands, and that just got me absolutely hooked!

I always wanted to sing and be in a band, but I started pretty late, so I would say in my late teenage days/early twenties.

KiB: Which bands (musicians) have been your biggest influences ?

Siegfried: As previously mentioned, Hammerfall have been a huge influence, but I also have to say Avantasia and Edguy, as I'm a really big fan of Tobias Sammet's songwriting. I also love Virgin Steele, and also enjoy a bunch of newer bands right now, like Battle Beast, Beast in Black or Induction. 

KiB: You had projects before. How did you end up founding Dragony?

Siegfried: I really only had one band project before, that lasted only about 2 years. It was a band called "Eleftheria", and it was a case of, you know, just taking your first steps in a band environment, with no real clue about how to approach things professionally haha. So it was a bit of a rough experience, but with Dragony (or Dragonslayer Project, as it was originally called), we wanted to try again and go about things a bit more professionally, and we just learned that over the years I would say. 

KiB: So far there have been few member changes, that too early on, how did you find the others ?

Siegfried: The first lineup really got together through an ad on an internet forum for musicians in Vienna, Austria! I met our original guitarist there, who also had a studio/rehearsal room, and successively we then found the other musicians as well. We wanted to start a studio project at first, but it soon turned into a "real" band. That lineup remained until the production of our first album "Legends", and after that was released, our current guitarist Simon and keyboarder Manuel joined the band, and have been with us since.

That lineup remained the same until 2021, so almost 10 years, when our longtime guitarist Andi left the band to focus on his private life and new job, and most recently, also our drummer Frederic stepped down due to personal reasons, and Chris Auckenthaler became our new drummer. He's a really young dude, only 23 years old right now, but highly motivated and did a great job as a replacement drummer on some recent tours of ours in Mexico and Germany, so it was a natural choice to keep him as our new permanent drummer. He brings a lot of fresh energy to the band, so that's really great!

KiB: How does writing an album work? Do you come up with the basics or do you work together?

Siegfried: Usually one bandmember will come up with a basic concept that's sometimes more, sometimes less fleshed out. Then we usually meet with our producer Frank Pitters in his studio, and work out all the details there. Frank has been with us from day one, and he's essentially the seventh band member, who is just working in the background, haha. But without him, there would be no Dragony today. He not only works with us on arrangements, but he also contributes a lot to our songwriting process as well. 

KiB: If you invite a guest, do you have the song first and look for a candidate based on that, or do you write a song for someone personally?

Siegfried: I usually have an idea for a song that could feature a guest, and then we'd think about a suitable candidate. We don't really "write for" someone else, as that might be tough to do, and sometimes collaborations also might not work out for various reasons, and then you don't have "that" singer to record the song... so it would be a bit too risky to do it that way I think!

KiB: You've done guest appearances in the past. How does the recording process work then?

Siegfried: Pretty much the same as recording our own stuff for me, to be honest! If I'm guesting somewhere, the producer of that song would usually just send me a demo track of the song with lyrics and a guide vocal track recorded, so I know the melodies they want me to sing, and then I just record that in the studio with our producer as well.

KiB: Is there any symphonic recording on the albums (maybe a choir) or do you do everything "at home"?

Siegfried: Well we use a lot of orchestra elements on our albums, but those are all samples - we can't really afford to have a "real" orchestra recording, as that can be quite expensive!

Some choirs are also samples, but most backing vocals and choruses feature "real" recorded voices, but usually not a full choir recorded at once, but rather smaller ensembles of 4-6 people recorded several times.

KiB: When you cover a song, how do you choose which one to cover?

Siegfried: Oh, just on personal preference really! We like to do covers of songs that are not super popular, but may have a bit of a cult fan base, to keep things interesting.

KiB: On average you come out with a new album every 3 years. How long does it take to turn an idea into a finished song? Are there any ideas that "end up in the bin"?

Siegfried: Yeah we have a pretty long recording cycle, but it's less the songwriting process and more a money issue that sometimes delay things, haha! And yes, it sometimes happens that song ideas end up in the bin if at the end we decide that they are not quite on the level we want them for a Dragony album - but usually we realize this pretty quickly, and instead focus on the good song ideas we have ;) 

KiB: What is your favourite Dragony album/song?

Siegfried: Uh that's hard to tell of course! I think in terms of albums so far I'd go with "Viribus Unitis", as it's our best-written and best-sounding album so far. But we're working hard behind the scenes right now to make our new album even better, so I guess by October this year, I'll say it's the new one, haha!

As a favorite Dragony song... there's a lot of fun ones to choose from for sure! I'd go either with "Wolves of the North", as it was really the song that first got us some serious attention in the scene, or maybe even "If It Bleeds We Can Kill It", since we were able to make a really funny video for that one!

And I of course also love our latest single "The Untold Story", as we produced this song as an official tie-in song for a video game, Albion Online, and making a song for a video has always been a "bucket list" item for me for sure. So that was a really great experience!

KiB: The next album is planned for October this year, can you tell us anything about it?

Siegfried: Haha, it's a bit too early for that unfortunately... but I can say that it will once again be a "mashup" concept album, mixing real history with fiction - but it will have a very different setting in a very different time period than "Viribus Unitis" had! But it will certainly have the same typical Dragony humor and approach to things for sure!

KiB: How is a tour organised? What does it take to make a headlining tour happen?

Siegfried: Well there's different types of touring. A lot of times a "smaller" band like us will go on tour as a support act for bigger acts, but that can also be tricky to pull off as you need to find a suitable band that's going on the road at an opportune time, and is willing to take you along. So a lot of factors play into that, and all touring also comes with a lot of costs, as you will need to pay your share of costs for tour buses, sound and light crew, merchandise crew etc. 

That also goes for headlining tours, and these are even more difficult to pull off, especially as a smaller band - it really only makes sense to do a headlining tour yourself if you can regularly pull at least 200-300 people no matter where you go. Anything below that will make it very difficult for a band to do a headlining tour, as it will simply not cover all the costs associated with doing such a tour. 

KiB: You said after the last show in Budapest that Chris, your drummer, has a Hungarian mother. Do you learn Hungarian from her besides the basic words?

Siegfried: Yes, Chris' mom is Hungarian - I think he speaks it pretty well actually!

And actually I'm also from the same part of Austria as Chris, and Hungarian is spoken there a lot... my own grandparents also spoke it! But I only know a few words really, unfortunately!

KiB: Have you thought about a concept album about the Austrian-Hungarian monarchy?:)

Siegfried: Well "Virbius Unitis" basically is that - the album starts with the song "Gods of War", which is literally about the Austro-Hungarian Compromise of 1867.

KiB: The song Fallen Star sounds a lot like the one inspired by the game Diablo...is that right?:) do you play the game?

Siegfried: That's absolutely correct, the intro to the song is very closely inspired by the soundtrack to the first game, as are some of the lyrics if you stay while and listen closely ;) Yes of course I played all the Diablo games, but Diablo 2 is still my favorite for sure!

KiB: If so, do you plan to do more? A whole album like this would appeal to a lot of people.

Siegfried: Well we already did that as well, as our third album "Masters of the Multiverse" is basically an album dedicated to a lot of pop culture icons - not only video games, but also books and movies. Most of the songs on that album are inspired by a game, a TV show, a movie or literature. For example, "Flame of Tar Valon" is based on the "Wheel of Time" book series by Robert Jordan, "The Iron Price" based on Game of Thrones, "Angels on Neon Wings" based on Neon Genesis Evangelion and "If It Bleeds We Can Kill It" on the "Predator" movie with Arnold Schwarzenegger.

KiB: Do you make a living just from playing music or do you have to work as well as gigging?

Siegfried: No, the music is really just a hobby, especially in a niche genre like Power Metal. There's very, very few bands who can make a full living just touring and playing their stuff. Most musicians, even those in bigger bands, will still work on the side, e.g. as studio/sound engineers or as music teachers for example. In Dragony, we all have different jobs - I'm a lawyer for example, working in the music industry ;) 

KiB: Do you go to Hungary outside of concerts (holidays etc.) What kind of memories do you have?

Siegfried: As a child I went quite frequently with my grandparents, as they had some friends in Hungary! Nowadays I don't go that often anymore, except for concerts (not just playing myself, but also attending). Last year for example I went to see Kamelot, Myrath and Elaine at Barba Negra :) Hungary is always worth a trip, the fans are cool and the food is excellent, haha!

KiB: Thank you very much for your availability and we look forward to seeing you back in Budapest, hopefully as a headliner.  

Siegfried: Hopefully we'll be back soon! You can look forward to our new album - it's gonna be great!

KiB

A legutóbbi budapesti Dragony koncert után ismét volt alkalmam néhány mondatot váltani Siegfrieddel, a Dragony énekesével. Sok idő nem volt rá, mások is szerettek volna vele beszélni, így úgy gondoltam, hogy megkeresem facebookon, és kérek tőle egy hosszabb interjút.

Szerencsére hamar válaszolt, hogy részéről rendben, de a turné, az új single, és egyéb elfoglaltságok miatt kb. csak egy hónappal később készült el a válaszokkal...de megérte kivárni.

Lehet, hogy mások egyéb dolgokra is kiváncsiak lennének, de én ezeket a kérdéseket találtam érdekesnek, remélem azért tetszani fognak.

KiB: Helló Siegfried! Nagyra értékelem, hogy időt szakítottál erre a kis interjúra. Az első és legfontosabb kérdés: hová tűnt a hajad?:)

Siegfried:  Hát megöregedtem ;) Ez csak úgy megtörténik haha!

KiB: Mióta énekelsz, és mi hogy kerültél kapcsolatba a metallal?

Siegfried: Tinédzserkoromban kezdtem el metált hallgatni... először olyan bandákkal ismerkedtem meg, mint a Metallica, de aztán hamarosan a Power Metalba is belekerültem a Hammerfall, a Stratovarius, a Rhapsody és hasonló bandák révén, és ez teljesen megfogott!

Mindig is szerettem volna énekelni és egy zenekarban játszani, de elég későn kezdtem el, úgyhogy azt mondanám, hogy a késő tinédzserkoromban/kora húszas éveim elején.

KiB: Mely zenekarok (zenészek) voltak a legnagyobb hatással rád ?

Siegfried: Mint már említettem, a Hammerfall nagy hatással volt rám, de az Avantasiat és az Edguyt is meg kell említenem, mivel nagy rajongója vagyok Tobias Sammet dalszerzői munkásságának. Szeretem a Virgin Steele-t is, és egy csomó újabb bandát is szeretek mostanában, mint például a Battle Beast, a Beast in Black vagy az Induction.

KiB: Korábban is voltak projektjeid. Hogyan jutottál el a Dragony megalapításához?

Siegfried: Igazából csak egy zenekari projektem volt korábban, ami csak körülbelül 2 évig tartott. Ez egy „Eleftheria” nevű zenekar volt, és ez egy olyan eset volt, amikor, tudod, csak az első lépéseket tetted egy zenekari környezetben, és nem igazán volt fogalmad arról, hogy hogyan közelítsd meg a dolgokat professzionálisan, haha.

Szóval ez egy kicsit durva tapasztalat volt, de a Dragony-val (vagy Dragonslayer Project, ahogy eredetileg hívták) újra meg akartuk próbálni, és egy kicsit profibban akartunk hozzáállni a dolgokhoz, és ezt az évek során megtanultuk, azt hiszem.

KiB: Eddig kevés tagcsere volt, az is korán, hogy találtad meg a többieket? (a kérdések elküldése után jelentették be, hogy Frederic, a dobos kilép)

Siegfried: Az első felállás tényleg egy bécsi internetes zenészfórumon feladott hirdetésen keresztül jött össze! Ott találkoztam az eredeti gitárosunkkal, akinek szintén volt egy stúdiója/próbaterme, és aztán egymás után találtuk meg a többi zenészt is. Eleinte stúdióprojektet akartunk indítani, de hamarosan „igazi” zenekarrá alakult. Ez a felállás maradt az első, „Legends” című albumunk elkészítéséig, majd annak megjelenése után csatlakozott a zenekarhoz a jelenlegi gitárosunk, Simon és billentyűsünk, Manuel, akik azóta is velünk vannak.

Ez a felállás 2021-ig, tehát majdnem 10 évig maradt változatlan, amikor a régi gitárosunk, Andi elhagyta a zenekart, hogy a magánéletére és új munkájára koncentráljon, és legutóbb a dobosunk, Frederic is kilépett személyes okok miatt, és Chris Auckenthaler lett az új dobosunk. Ő egy nagyon fiatal srác, még csak 23 éves, de rendkívül motivált, és remek munkát végzett helyettesítő dobosként néhány legutóbbi mexikói és németországi turnénk során, így természetes volt, hogy őt tartsuk meg új állandó dobosunknak. Rengeteg friss energiát hoz a zenekarba, szóval ez igazán nagyszerű!

KiB: Hogyan működik egy album megírása? Te találod ki az alapokat, vagy együtt dolgoztok?

Siegfried: Általában az egyik zenekari tag talál ki egy alapkoncepciót, ami néha jobban, néha kevésbé kidolgozott. Aztán általában találkozunk a producerünkkel, Frank Pittersszel a stúdiójában, és ott dolgozunk ki minden részletet. Frank az első naptól kezdve velünk van, és lényegében ő a hetedik zenekari tag, aki csak a háttérben dolgozik, haha. De nélküle ma nem lenne Dragony. Nemcsak a hangszerelésben dolgozik velünk, hanem a dalszerzési folyamathoz is sokat hozzájárul.

KiB: Ha meghívsz egy vendéget, előbb megvan a dal, és ez alapján keresel jelöltet, vagy személyesen írsz valakinek egy dalt?

Siegfried: Általában van egy dalötletem, amiben szerepelhetne egy vendég, és utána gondolkodunk egy megfelelő jelöltön. Nem igazán „írunk” másnak, mert az nehéz lehet, és néha az együttműködés is előfordulhat, hogy különböző okokból nem működnek, és akkor nincs meg „az az” énekes, aki felveszi a dalt... szóval szerintem túl kockázatos lenne így csinálni!

KiB: Korábban voltál már vendég más zenekarnál. Hogyan zajlik ilyenkor a felvételi folyamat?

Siegfried: Őszintén szólva nagyjából ugyanúgy, mint a saját anyagunk felvétele! Ha vendégszerepelek valahol, a dal producere általában csak elküldi nekem a dal demóját a szöveggel és egy felvett vokálsávval, hogy tudjam, milyen dallamokat szeretnének, hogy énekeljek, és aztán ezt is felveszem a stúdióban a producerünkkel.

KiB: Van szimfonikus felvétel az albumokon (esetleg kórus) nagyzenekarral, vagy mindent „házilag” csináltok?

Siegfried: Nos, sok zenekari elemet használunk az albumainkon, de ez mind sample - nem igazán engedhetjük meg magunknak, hogy „igazi” zenekari felvételt készíttessünk, mivel az elég drága lehet!

Néhány "kórus" is sample, de a legtöbb háttérvokál és kórus „valódi” felvett hangokkal szólal meg, de általában nem egy teljes kórus egyszerre felvett hangjaival, hanem inkább 4-6 fős kisebb együttesekkel, amelyeket többször is felveszünk.

KiB: Amikor feldolgozol egy dalt, hogyan választod ki, hogy melyik legyen?

Siegfried: Ó, igazából csak személyes preferencia alapján! Szeretünk olyan dalokat feldolgozni, amelyek nem túl népszerűek, de lehet, hogy van egy kis fanatikus rajongótáboruk, hogy továbbra is érdekesek maradjanak.

KiB: Átlagosan 3 évente adtok ki egy új albumot. Mennyi időbe telik, amíg egy ötletből kész dal lesz? Vannak olyan ötletek, amelyek „a kukában végzik”?

Siegfried: Igen, elég hosszú felvételi ciklusunk van, de ez kevésbé a dalszerzési folyamat, mint inkább a pénz kérdése, ami néha késlelteti a dolgokat, haha! És igen, néha előfordul, hogy dalötletek a kukában kötnek ki, ha a végén úgy döntünk, hogy nem egészen azon a szinten vannak, amit egy Dragony albumhoz szeretnénk - de általában elég hamar rájövünk erre, és inkább a jó dalötleteinkre koncentrálunk ;)

KiB: Melyik a kedvenc Dragony albumod/dalod?

Siegfried: Uh, ezt persze nehéz megmondani! Azt hiszem, az eddigi albumok közül a „Viribus Unitis”-t választanám, mivel ez az eddigi legjobban megírt és legjobban hangzó albumunk. De most is keményen dolgozunk a színfalak mögött, hogy az új albumunk még jobb legyen, szóval azt hiszem, idén októberre azt mondom, hogy az új album, haha!

Ami a kedvenc Dragony-dalokat illeti... van egy csomó vicces dal, amiből biztosan lehet választani! Én vagy a „Wolves of the North”-ot választanám, mivel ez volt az a dal, ami először hívta fek ránk komolyan a figyelmet, vagy talán még a „If It Bleeds We Can Kill It”-et, mivel ahhoz egy nagyon vicces videót tudtunk készíteni!

És természetesen a legújabb kislemezünket, a „The Untold Story”-t is imádom, mivel ezt a dalt egy videojáték, az Albion Online hivatalos betétdalaként készítettük, és egy videokliphez való dal elkészítése mindig is egy „bakancslistás” tétel volt számomra, az biztos. Szóval ez egy igazán nagyszerű élmény volt!

KiB: A következő albumot idén októberre tervezitek, elmondhatsz róla bármit?:)

Siegfried: Haha, ehhez sajnos még egy kicsit korai... de annyit elmondhatok, hogy ismét egy „mashup” koncept album lesz, ami a valós történelmet keveri a fikcióval - de nagyon más környezetben, nagyon más időszakban fog játszódni, mint a „Viribus Unitis”! De biztosan lesz benne ugyanaz a tipikus Dragony humor és megközelítés a dolgokhoz, az biztos!

KiB: Hogyan szervezitek a fellépéseket? Mi kell ahhoz, hogy egy headliner turné megvalósuljon?

Siegfried: Nos, a turnézásnak különböző típusai vannak. Sokszor egy olyan „kisebb” zenekar, mint mi, nagyobb előzenekarok előzenekaraként megy turnéra, de ezt is nehéz kivitelezni, mivel találnod kell egy megfelelő zenekart, amelyik a megfelelő időben indul útnak, és hajlandó magával vinni téged. Tehát sok tényező játszik szerepet ebben, és minden turnézás rengeteg költséggel is jár, mivel ki kell fizetned a turnébuszok, a hang- és fénytechnikai személyzet, a merchandise személyzet stb. költségeiből a te részedet.

Ez vonatkozik a headliner turnékra is, és ezeket még nehezebb megvalósítani, különösen kisebb zenekarként - csak akkor van értelme headliner turnét csinálni, ha rendszeresen legalább 200-300 embert tudsz vonzani, bárhová is mész. Ha ez alatt maradsz, az nagyon megnehezíti egy zenekar számára a headliner turnét, mivel egyszerűen nem fedezi az összes költséget, ami egy ilyen turnéval jár.

KiB: A legutóbbi budapesti koncert után azt mondtad, hogy a dobosotoknak magyar édesanyja van. Tanultok tőle magyarul az alapszavakon kívül?

Siegfried: Igen, Chris anyukája magyar - szerintem egész jól beszél magyarul, ami azt illeti!

És igazából én is Ausztriának ugyanabból a részéből származom, mint Chris, és ott sokat beszélnek magyarul... a saját nagyszüleim is beszélték! De igazából csak pár szót tudok, sajnos!

KiB: Gondoltál már egy konceptalbumra az osztrák-magyar monarchiáról?:)

Siegfried: Nos, a „Virbius Unitis” alapvetően ez - az album a „Gods of War” című dallal kezdődik, amely szó szerint az 1867-es osztrák-magyar kiegyezésről szól.

KiB: A Fallen Star című dalt hallhatóan a Diablo című játék inspirálta...igaz ez?:) Játszol a játékkal?

Siegfried: Teljesen igaz, a dal kezdését nagyon is az első Diablo játék soundtrackje ihlette, ahogy a dalszövegek egy része is, "ha maradsz egy kicsit és figyelmesen hallgatod" ;) Igen természetesen játszottam az összes Diablo játékkal, de a Diablo 2 még mindig a kedvencem az biztos!

KiB: Ha igen, tervezel-e többet is? Egy egész ilyen album sok embernek tetszene.

Siegfried: Nos, igazából már csináltunk ilyet is, hiszen a harmadik albumunk, a „Masters of the Multiverse” lényegében egy olyan album, amit a popkultúra számos ikonjának szenteltünk - nem csak videojátékoknak, hanem könyveknek és filmeknek is. Az albumon található dalok többségét egy játék, egy tévéműsor, egy film vagy az irodalom ihlette. A „Flame of Tar Valon” például Robert Jordan „Wheel of Time” könyvsorozatán, a „The Iron Price” a Game of Thrones-on, az „Angels on Neon Wings” a Neon Genesis Evangelionon, a „If It Bleeds We Can Kill It” pedig az Arnold Schwarzeneggerrel készült „Predator” filmen alapul.

KiB: Csak a zenélésből élsz, vagy a koncertezés mellett dolgoznod is kell?

Siegfried: Nem, a zene tényleg csak hobbi, különösen egy olyan hiánypótló műfajban, mint a Power Metal. Nagyon-nagyon kevés olyan zenekar van, amelyik teljes mértékben meg tud élni a turnézásból és a zenélésből. A legtöbb zenész, még a nagyobb zenekarok tagjai is, mellékállásban dolgoznak, például stúdióban/hangmérnökként vagy zenetanárként. Dragonyban mindannyiunknak más-más munkája van - én például ügyvéd vagyok, aki a zeneiparban dolgozik ;)

KiB: Jársz-e Magyarországra koncerteken kívül (nyaralás stb.) Milyen emlékeid vannak?

Siegfried: Gyerekkoromban elég gyakran jártam a nagyszüleimmel, mivel voltak barátaik Magyarországon! Mostanában már nem megyek olyan gyakran, kivéve a koncerteket (nem csak amikor mi lépünk fel, hanem nézőként is). Tavaly például a Barba Negrában megnéztem a Kamelotot, a Myrath-ot és az Elaine-t :) Magyarországra mindig érdemes elutazni, a rajongók királyok és a kaja is kiváló, haha!

KiB: Köszönöm szépen, hogy rendelkezésre álltál, és már nagyon várjuk, hogy újra Budapesten láthassunk, remélhetőleg headlinerként.

Siegfried: Remélhetőleg hamarosan visszatérünk! Várhatjátok az új albumunkat - nagyszerű lesz!

KiB

Nagyjából másfél hónap, és életem során régebb óta járok koncerte, mint nem. Ennyi idő alatt tekintélyes mennyiségű koncerten voltam. Tisztában vagyok vele, hogy vannak, akiknek ez a mennyiésg megvan sokkal hamarabb, de szerintem azért ez így se kevés.

Arra gondoltam, hogy a megtartott jegyeim alapján (azt hiszem mind megvan:) ) összeírok egy listát az eddigi bulikról. Igyekszem minden zenekart beírni, és a végén egy kis összegzést is csinálok, hogy melyik banda "vezet":)

Hát kezdjük

2002:

Június 7: Summer Rocks: Manowar, Kalapács, Dew-Scented, Iron Maidnem

Szeptember 16: Primal Fear, Rage

Október 13: Blind Guardian, Stormhammer

November 29: Dark Tranquillity, Sinergy, Griffin

2003:

Január 26: Hammerfall, Masterplan, Nostradameus

Április 25: Stratovarius, Symphony X, Thunderstone

Június 4-5: Summer Rocks: Iron Maiden, Stray, Wisdom, Demonlord, Anthrax, Nightwish, Children of Bodom, Casketgarden

Július 30: Sziget: Sonata Arctica, Demonlord, Cross Borns

2004:

Április 6: Edguy, Nocturnal Rites, Brainstorm

Augusztus 10: Sziget: Kalapács, Grave Digger, Lord, Demonlord

Október 26: Nightwish, Sonata Arctica

2005:

Május 26: Nightwish

Szeptmber 29: Gamma Ray,  Nocturnal Rites

December 1: Stratovarius, Hammerfall, Shakra

2006:

Április 7: Rage, Freedom Call

Október 13: Iron Maidnem

2007:

Február 4: Therion, Grave Digger, Sabaton

Június 16: Miskolc Operafesztivál: Therion

November 16: Gamma Ray, Helloween

November 20: Sonata Arctica, Epica, Ride the Sky

December 12: Therion, Sirenia, The Vision Bleak

2008:

Március 5: Nightwish, Pain

Június 14: Miskolc Operafesztivál: Epica

Augusztus 13-18: Iron Maiden, Avantasia, Kalapács, Volbeat, Dew-Scented, Apocalyptica, Sabaton, Iced Earth

November 14: Sonata Arctica, Pagan's Mind, Vanishing Point

November 27: Haggard, Remember Twilight

2009:

Február 7: Children of Bodom, Cannibal Corpse, Diablo

Február 12: Dragonforce, Turisas

Április 12: Hammerfall, Sabaton, Bloodbound

2010:

Január 26: Stratovarius, Tracedawn, Winters Verge

Május 21-23: Metalfest: Sonata Arctica, Eluveitie, Agregator, Hammerfall, Sabaton, Fintroll, Brainstorm, Amon Amarth, Korpiklaani, Kalapács, Arkona, 

Szeptember 9: FEZEN: Edguy, Uriah Heep, Ossian, Kalapács

November 28: Helloween, Stratovarius

2011:

Február 25: Sonata Arctica, Labyrint, 4th Dimension

Május 7: Haggard, Crow7, Ideas, Leecher

Október 20: Heidenfest: Finntroll, Turisas, Alestorm, Arkona, Trollfest, Skalmöld

November 12: Prága: Rammstein

December 17: Wisdom, Chronology, iScream

2012:

Április 4: Primal Fear, Brainstorm, Palace

Szeptember 14: Kalapács József életmű koncert

Október 7: Ensiferum, Amoral, Profane Omen

November 25: Sonata Arctica, Battle Beast

November 28: Luca Turilli's Rhapsody, Freedom Call, Orden Ogan, Vexillum, Tales of Evening

December 8: Wisdom, Twister

2013:

Március 19: Helloween, Gamma Ray

Március 22: Sabaton, Eluveitie, Wisdom

Március 23: Stratovarius, Amaranthe, Seven Kingdoms

Szeptember: SzeptemberFest: Wisdom, Civil War, Demonlord

Október 11: Freedom Call, Demonlord, Invader

November 15: Wisdom, Powerwolf, Tales of Evening

December 10: Therion, Arkona, Sound Storm, Heavenshine

2014:

Március 15: Wisdom, Majesty, Stormwarrior

Március 25: Gamma Ray, Rhapsody of Fire

Július 18: Wisdom, Bloodbound, Tales of Evening

Szeptember 27: Alestorm, Brainstorm, Crimson Shadows, Trollfest

November 8: Wisdom, The Poodles, Dragony

December 10: Eluveitie, Arkona, Skalmöld

2015:

Január 24: Epica, Dragonforce, Diablo BLVD

Január 25: Sabaton, Delain, Tales of Evening

Május 13: Sonata Arctica, Freedom Call, Twilight Force

Május 30: EU Power Metal Festival

Július 17: Rockmaraton: Pokolgép, Helloween, Lord, Kalapács

November 8: Gamma Ray, Serious Black, Dragony

December 9: Hammerfall, Serenity

November 14: Wisdom, Bloody Roots, Demonlord

2016:

Február 13: Majesty, Evertale

Február 21: Primal Fear, Brainstorm, Striker

Április 4: Avantasia

Július 15-16: Rockmaraton: Airbourne, Tales of Evening, Amon Amarth, Varg, AWS, Epica, Sonata Arctica, Battle Beast

2017:

Január 31: Hammerfall, Gloryhammer, Lancer

Március 5: Sabaton, Accept

Március 31: Freedom Call, Dragony

Április 5: Battle Beast, Majesty, Gyze

Július 14: Rockmaraton: Hammerfall, Xandria, Tales of Evening

2018:

Január 8: Gloryhammer, Civil War

Március 18: Rhapsody, Beast in Black, Scarlet Aura

Szeptember 30: Primal Fear, Riot, Existance

Október 24: Hammerfall, Armored Dawn

2019: 

Március 13: Korpiklaani, Turisas, Trollfest

Május 6: Avantasia

Július 9: Rockmaraton: Rhapsody, Gloryhammer, Metal Church, Tales of Evening

Október 13: Freedom Call, Visions of Atlantis, Seven Thorns

November 13: Beast in Black, Myrath

November 25: Sonata Arctica, Edge of Paradise, Temple Balls

December 6: Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain

2020:

Február 20: Hammerfall, Battle Beast, Serious Black

2022:

November 16: Powerwolf, Draongforce, Warkings

December 12: Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed to Obscurity

2023:

Január 8: Alestorm, Gloryhammer, Wind Rose, Rumahoy

Február 8: Twilight Force, Seven Spires, Silver Bullet

Március 12: Beast in Black, Firewind

Április 4: Nanowar of Steel, Frozen Crown

Szeptember 17: Sirenia, Amberian Dawn, Dark Sarah, Rexoria, Meteora, Mezmerized

November 1: Stratovarius, Sonata Arctica, Induction

December 30: Pokolgép 40, Radar, Lady Macbeth

2024:

Január 20: Beast in Black, Gloryhammer, Brothers of Metal

Február 18: Battle Beast, Saint Deamon, Induction

Március 12: Warkings, Dragony, Winterstorm

Április 26: Nanowar of Steel, Trick or Treat

Jelenleg itt tartok, jó volt átnézni ezeket a jegyeket...és közben rájöttem, hogy rengeteg koncertre már nem emlékszem sajnos. Sokról van képanyagom, egészen korai koncertekről is.

Sajnos sok zenekar ezek közül már nem aktív, és sok olyan van, akik szerintem sose fognak felénk jönni ismét.

Nem sokat számoltam, de Sonata Arctica koncerten voltam eddig kilencszer, és novemberre megvan a jubiluemi tizedikre is a jegy:) Hammerfall szintén 9 alkalom, és tervezem a tizediket szintén az MVM.be. 

A második helyen a sajnos többé nem látható Wisdom áll 9 koncerttel.

Valamiért a Tales of Evening áll a 3ik helyen 8 koncerttel.

Több zenekar is lohol a utánuk 6-7 koncerttel: Kalapács, Demonlord, Sabaton, Freedom Call stb.

Az egy év alatt legtöbbször látott zenekar címet a Therion nyerte, szerintem ilyen nem is lesz soha többé.

Van sok olyan, akiket csak egyszer láttam, van sok, akire nem is emlékszem (hiába, a sok előzenekar), ha pedig kihagytam valaki(ke)t, elnézést.

Ennyi volt az elmúlt közel 22 év termése, ha addig nem jön semmi közbe, 22 év múlva frissítem ezt a listát:)

Addig is jó koncertezést mindenkinek!

KiB

Kedvenc szerzőtársammal készültünk az újabb koncertre, de bokros teendői, és betegsége miatt (jobbulást) helyette a lassan 16 éves fiam jött velem, akinek ez volt a harmadik koncertje velem...hiába, a jó nevelés:)

Viszont ilyen még nem volt, egész héten úgy éreztem, hogy valahogy semmi kedvem most menni, inkább jöttem volna haza pihenni...természetes nem így tettünk, és milyen jól tettük!

Szokásos időben érkezés, beengedés, szörnyülködés a merch árakon...van, ami nem változik.

Trick or Treat:

Remek színpadkép várta az első olasz csapatot, két hatalmas szellemmel, meg kis felfújt szemekkel, amik a koncert nagy részben folyamatosan pattogtak a közönség között.

Percre pontosan kezdett a koncertbe Conti mester egyik zenekara a sok közül:) Alessandro élőben továbbra is elképesztő, pedig már nem igazán fiatal. Nem sokat hallgattam őket korábban, csak úgy felületesen. Na ezt pótolni fogom, ennyi minőségi turbót egymás hegyén-hátán...imádtam:) Egységes ruhában, a színpadképnek megfelőlen léptek fel, szerintem sokat dob az ilyesmi egy koncerten.

Ők is kellőképpen bolondok (bár messze nem annyira, mint a Nanowar), folyamatosan pörögtek, grimaszoltak, nagyon élvezteék a zenélést. A közönség viszont szerintem továbbra sincs felkészülve az ilyen tempójú zenére, meglehetősen nyugodtak voltak...pedig a zene pörgött rendesen, alig vettek elő lassabb tételeket az amúgy tekintélyes mennyiségű albumokról. A Crazy c. dalnál Alessandro egy nem tól jól begombolt kényszerzubbony-féleségben jelent meg, de volt itt hatalmas repkedő nyalóka (köz- és életveszélyes:) ), valamit a korábban említett repkedő szemek.

Így, hogy csak 2 zenekar lépett fel, nem tudom, miért nem játszottak többet, simán 3-4 szám még beleférhetett volna. Remélem jönnek majd még, akár főzenekarként, volna miből válogatni.

setlist: Creepy Symphony, Hungarian Hangover, Aquarius: Diamond Dust, Girls Just Want to Have Fun (Cyndi Lauper cover), Evil Needs Candy Too, Queen of Likes, The Great Escape, Crazy

 Nanowar of Steel:

Volt szerencsém megtekinteni a tavaly Nanowar koncertet az Analógban, így tudtam már, hogy mire számíthatok...és nem kellett csalódni. Ezek az olaszok teljesen marhák, nincs jobb szó rá. Közben meg vérprofik, nem akármilyen zenei tudással. A tavaly látott szerkóban léptek fel, annyi volt a különbség, hogy most a led-falon folyamatosan változtak a képek, videók.

A kezdetektől ugyanazzal a felálással játszanak, és ez meg is látszik. Nem lehet egyszerű folyamatosan viccesnek maradni úgy, hogy ne legyen izzadságszagú az egész. És nekik megy, nem is akárhogy. Elmondták, hogy ők nem akarnak wall of death-t, mert nem akarják, hogy megésrüljön bárki. Inkább wall of love-ot, amit be is mutattak, hogy hogyan kell csinálni egy George Michael feldolgozásra...aztán következett a  közönség. RIkán látni ennyi rockert egy halomban táncolni:)

Potowotominimak (micsoda név) többször is jelmezben jelent meg...volt hatalmas bagoly, vagy maga Cthulhu, aki telefonált:)

A közönség aboszolút vevő volt mindenre, és ezek a dalok élőben mindenre is alkalmasak:)) Szerencsére sokat játszottak (18 !!! szám), legutoljára pedig nem hiányozhatott a legjobbjuk, a Valhalleluja, ahol egy IKEA-s asztal is összerelése is megtörtént (sajnos Thomas Winkler nélkül, de nyilván ennyiért nem turnézik végig velük...pedig mennyire jó lett volna:) )

setlist: Barbie, MILF Princess of the Twilight, The Call of Cthulhu, Il cacciatore della notte, Wall of Love (George Michael cover), Ironmonger (The Copier of the Seven Keys), Disco Metal, ...And Then I Noticed That She Was a Gargoyle, Norwegian Reggaeton, Metal Boomer Battalion, Afraid to Shoot into the Eyes of a Stranger in a Strange Land, Armpits of Immortals, Uranus, Hail to Liechtenstein, Power of the Power of the Power of the Power (Of the Great Sword), Ráadás: Pasadena 1994, La Polenta Taragnarock, Valhalleluja

Elképesztő, hogy szinte mindenféle stílusban tudnak parodizálni, és nem is akármilyen minőségben. Volt itt Rhapsody, Iron Maiden, Sabaton, Hammerfall és sokan mások. Én végig vigyorogtam az egészet, nagyon jót tett egy ilyen koncert. A Trick or Treat (lehetett volna hosszabb a koncertjük) és a Nanowar is nagyon magas szinten műveli a saját stílusát.

A Nanowar úgy vezette fel ezt a turnét, hogy már öregek, és lehet nem látjuk őket többet élőben. Remélem nem így lesz, és még jönnek hozzánk.

KiB

Egy újabb remeknek ígérkező este, három, számomra nagyon kedves zenekarral, mi baj történhet? Csak annyi történt, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Mindkét főzenekart többször láttam már, így leginkább a Brothers of Metalra voltam igazán kíváncsi, akiket nagyon szívesen hallgatok. És számomra ők "nyerték" az estét.

Brothers of Metal:

Nagyon vártam a Tesók koncertjét. Bár régóta létezik a zenekar. eddig csak 2 albumot adtak...na de két milyen albumot. Lehet azért megy lassabban a zeneírás, mert baromi sokan vannak:) Koncerteken azért ritkán látni ennyi zenészt egyszerre a színpadon (leginkább az Eluveitien szoktak lenni ennyien). Én nagyon szeretem, ha nem 2-3 ember "lézeng" a színpadon, hanem meg van töltve a tér. Ráadásul ilyen esetekben sokan vokáloznak, ami mindig nagyon jó.

Sajnos a szokásos előzenekari hangzás a Brotherst is elérte, az első 2-3 számban az éneket alig lehetett hallani, a gitárok is összefolytak. Szerencsére a koncert második felére azért sikerült valamit javítani a helyzeten, de nem volt az igazi. A srácok nagyon lelkesek voltak, végig rohangálták a kevés helyet, folyamatos volt a mozgás. a három énekes is odatette magát, talán Ylva volt az elején egy kicsit visszafogottban, de hamar "megérkezett" ő is koncertbe.

Szerencsére a legjobb dalaikkal érkeztek, semmi nem maradt ki azok közül, amiket vártam. Olvastam, hogy ősszel jönnek főzenekarnak, biztosan ott leszek. Remélem, ott a hangzással se lesz baj, mert nagyon megérdemelnék. És még egy gondolat: szinte teltház volt már náluk is, ami azért ritka, és a közönség énekelt végig. Ez láthatóan nagyon jól esett a zenekarnak, végig vigyorogtak, láthatóan jól érezték magukat.

setlist: The Death of the God of Light, Prophecy of Ragnarök, Njord, The Other Son of Odin, Ride of the Valkyries, Berserkir, Concerning Norns, Yggdrasil, Defenders of Valhalla, Fire Blood and Steel

Gloryhammer:

Ez volt a második koncertem azóta, hogy Thomas kilépett. És továbbra sem megy a barátkozás az új énekessel. Nagyon jó hangja van, de szinte semmi kisugárzása nincs. Nekem ő nagyon tucat-arc. Thomashoz képest meg pláne. Nekem ő volt igazán a Gloryhammer, egyedi hanggal.

És ha már hang...a hangzás náluk is pocsék volt. Én nem értek ezekhez a dolgokhoz, csak hallgatom a zenét, de nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet minden koncert közel olyan minőségű, mint a főzenekar. Főleg úgy, hogy ez elvileg egy dupla headlineres buli volt, tehát egyenrangúnak kellett volna lenni mindennek. Hát nem volt az, nagyon nem. Az énekből alig lehetett hallani valamit sokszor, össze-vissza volt hangosítva. A billentyű hol igen, hol nem, a gitár legalább úgy, ahogy hallható volt.

Az impozáns látványnak esett áldozatul vagy a dobos, vagy a billentyűs. Én a dobot nem láttam egyáltalán, mert nem középen álltam, ennek se sok értelmét láttam, hogy miért így találták ki. (illetve tudom, a kastély rejtette el a szörnyet)

Leginkább az új lemezről játszottak, a korábbiakról csak elvétve 1-2 számot. És itt jön a következő problémám, a koncert hossza. Mert nem volt hosszú, sőt. Ha már dupla headliner, akkor valahol várható lenne közel 1,5-2 óra mindkét bandától. A Gloyhammernek "jutott" 70 perc (!!). Ez még egy fesztiválon, ahol sok banda lép fel, ott is kevés. Értem, hogy sokat mennek, minden nap máshol, de felháborítóan kevés. És ez "megrakva" a pocsék hangzással...hát nem voltam elégedett.

Láthatóan a sokadik koncertjük volt a turnén, kicsit rutinnak éreztem az egészet. Hootsman amúgy se egy sokat mozgó, de most inkább csak sétálgatott, kicsit kedvetlennek tűnt. A dobosból ugye semmit nem láttam, Zargothrax (aki ugye már régóta nem Chris), ő is "csak" azt tette, amit kell. Pedig a közönség mindent megtett, hogy jobb kedvre derítse őket, minden számot énekeltünk, volt ugrálás, lelkesedés. A párizsi koncerten pl. Angus beugrott a Brother of metal Son of Odin-jába énekelni. Nálunk ez miért nem lehetett? Ilyen apróságokkal nagyon fel lehetne dobni egy estét.

Sajnos nálam a Gloryhammer volt egyértelműen az est "vesztese" (ha lehet ilyen mondani egy koncertre), rossz hangzás, rövid idő, rutin...nem tetszett, sajnos.

setlist: Delilah (Tom Jones song), Incoming Transmission, Holy Flaming Hammer of Unholy Cosmic Frost, Gloryhammer, The Land of Unicorns, Fly Away, Angus McFife, Wasteland Warrior Hoots Patrol, Fife Eternal, Masters of the Galaxy, The Siege of Dunkeld (In Hoots We Trust), Keeper of the Celestial Flame of Abernethy, Universe on Fire, Hootsforce, The Unicorn Invasion of Dundee

Beast in Black:

Eddig majdnem minden Beast koncertre sikerült eljutnom, talán csak a Nightwis előtti maradt ki. Nagyon szeretem őket, baromi jó zenét csinálnak, a tagok szimpatikusak, mindig lelkesek, és nagyon profik. És ugye Máté, aki miatt különösen jó Beast koncertre menni.

(Ide szúrok be egy megjegyzést: amikor ezek a zenekarok elindultak (Sabaton, Powerwolf, Battle, Beast in Black, Gloryhammer stb.) nagyon sok régi metál-arc csak ennyit mondott: "mi ez a szar?", "kik ezek?", "ezekből nem lesz semmi!". Na azóta ezek a bandák a legtöbb helyen teltházas koncerteket adnak, és imádják őket...szerencsére, mert nagyon megérdemlik)

Szerencsére náluk már minden nagyon jól szólt. Yannis továbbra is elképesztő élőben (is). A többiek folyamatosan mozogtak, pózoltak, ment az együtt "ringás", végtelenül profi, nagyon ki van találva, hogy ki mikor, hova megy. De mégsem látszott rajtuk a rutin. Folyamatosan mosolyogtak, marhultak, nagyon tetszett a lelkesedés.

És hát ilyen közönség mellett legyen is lelkesedés (khm...Gloryhammer), itt is kitettünk magunkért. A szokásos ballada alatt (ami most a Ghost in the rain volt), a telefonokkal szinte nappali világosság lett a teremben.

Majdnem minden tökéletes volt...majdnem. Az idő. Már a Glory is nagyon kevesett kevesett játszott, de hogy a főzenekar (mert hiába a dulpa headliner, érezhető volt a különbség) 75 percet játszon egy klubkorcenten...szintén felháborítóan rövid volt. Pláne, hogy szombat este, időben kezdés...baromi kevés volt. Így erről a koncetről se tudtam jó szájízzel távozni...ismét csak sajnos.

setlist: Blade Runner, Bella Donna, Beast in Black, Sweet True Lies, Broken Survivors, From Hell With Love, Hardcore, Moonlight Rendezvous, Zodd the Immortal, Ghost in the Rain, Highway to Mars, Blind and Frozen, Die by the Blade, One Night in Tokyo, End of the World

Nagyon vegyes este volt, de sajnos inkább negatív irányba ment az egész. A Brothers of Metal a pocsék hangzás ellenére tetszett. A Gloryhammer a pocsék hangzás ellenére sajnos nem, és nem tudom, hogy a jövőben akarok-e majd menni a koncertjükre. Sajnos Thomas távozása nálam nagyon betette a kaput. A Beast in Black nagyon jó volt, de rövid. A zenekarok lejátszottak 10, 13, 15 számot, és mágis kevésnek tűnt (lehet velem van a baj:) ). Remélem nem ez lesz a követendő példa a jövőben, hogy a főzenekarok ilyen keveset játszanak majd.

+1 gondolat: már nem egyszer fordult elő, hogy odaállt egy társaság mellém/elém, és végigbeszélgettek egy koncertet. És miután a zene hangos, a beszélgetés is inkább üvöltözés. Baromi zavaró (tudom, álljak odébb, de ez nem mindig lehet, meg nem is biztos, hogy szeretnék). Most is így volt a Brothers koncert nagy részében. Ha valaki azért megy előre, hogy jó helye legyen később, az tök rendben van. De ilyenkor tisztelje már meg a többieket körülötte, hogy nem üvölti végig a koncertet...vagy akkor üvöltözzön hátul, aztán jöjjön előre.

KiB

Nem vagyok egy nagy Pokolgép-fan. Ismerem a régi albumokat, de ritkán hallgatom őket, az újabbakat meg még kevésbe. De azért a banda 40 éves jubilumi koncertjére úgy éreztem el kell mennem....és nem bántam meg (ha már).

Nagyjából kezdésre érkeztünk, így nem kellett a pár fokban végigállni a sort, és egy tűrhető helyet is találtunk, viszonylag közel a színpadhoz. Már a kezdéskor is tekintélyes mennyiségű néző volt, ami estére szerintem egy közel teltházat hozott.

Nem "készültem" előre a koncertre, nem hallgattam semmit az előzenekaroktól, így nem tudtam, mire számíthatok.

Lady Macbeth:

Sose hallottam róluk korábban. Utánanézve nem csoda, két albumuk volt, az se most ('91 és '96). Valószínű a valaha volt összes tag eljöhetett, mert igen sokan voltak egyszerre a színpadon.

Jófajta heavy-t tolnak, ami biztos nagyon jó lehetett...de sajnos a pocsék hangzás miatt sokat nem hallottunk belőle.

Két énekes is volt, amikor lehetett őket rendesen hallani, akkor feltűnhetett, hogy bizony baromi jó hangja van mindkettőnek. A négy gitárosból 3an szólóztak is, az egyiket konkrétan egyáltalán nem, a másik kettőt hellyel-közzel lehetett hallani.

Én nem tudom, mi ennek az oka, hogy az előzenekarok legtöbbször pocsék hangzást kapnak...pedig sokkal többet érdemelnének. Sajnalom a Lady-t, mert láthatóan nagyon lelkesek voltak, és örültek a lehetőségnek, hogy egy ilyen szintű estén felléphetnek.

Radar:

Ezzel a névvel...

Bevallom azt gondoltam (mindenféle ismeret nélkül), hogy egy ősöreg banda maradékját fogjuk látni, akik valamikor a 80-as években élték fénykorukat. Hát nagyobbat nem is tévedhettem. Ők sem kezdők, de azért fiatalabb talán a társaság. Első albumuk 2010-ben készült el. Önirónia is volt náluk jól: "Színpadon a mérsékelten ismert Radar!":)

Két remek, gyors számmal indult a koncertjük, és szerencsére végig elég vegyesen bántak a tempóval, egyáltalán nem volt unalmas a zene...sőt! Tökéletesen illet a zenéjük a Pokolgép elé. Náluk már sokkal jobb volt a hangzás, bár még mindig nem volt az igazi. A szövegekből itt sem lehetett mindig mindent érteni, de lényegesen jobb volt a helyzet.

Kellemes meglepetés voltak, utána is néztem a lemezeiknek. Kb. egy órát játszottak, ami egy előzenekartól nem kevés. Náluk már azért lehetett érteni a számcímeket, így párat fel is tudok sorolni:) Nagyon jó bulit csináltak, nem bánnám, ha még találkoznék velük.

setlist (nem pontos sorrend, és nem az összes dal): Változatlanul, Lehetetlen, Száguldás, 80-as évek, Remény, Te legyél a híd, Csillagom, Kétszer élni, Sárkány, Kell egy hely

Pokolgép:

Hogy mennyire nem vagyok igazi Gép-rajongó, abból is látszik, hogy ez volt (ha jól emlékszem) mindössze a második Gép-koncertem. Pár éve a Rockmaratonon játszottak a Helloween után, az egy baromi jó koncert volt. Illetve láttam a 35 éves fellépésük felvételét DVD-n, az se volt rossz (bár ott egy 1,5 órás vágás lett, biztos nem csak annyi volt).

Náluk szerencsére már szinte tökéletes volt a hangzás. Azért szinte, mert azért Attila hangja néha eltűnt az éterben, de szerencsére ez nem sokszor fordult elő. Illetve egyszer beszakadt a lábdob, na ez nem gyakori, de hamar helyrehozták a dolgot.

Na akkor maga a koncert. Elképesztő volt a hangulat, ekkor már szerintem nagyjából telt ház volt, elölről legalábbis úgy tűnt. Mindenki énekelt mindent, amit csak tudott. Én különösen "elégedett" voltam a setlisttel, amit én szeretek, ismerek, és tudom kívülről, azokat kb mindet játszották.

Igazi best of (régi) gép volt, csak 2-3 újabb dal került elő, de azok is rendben voltak. A tagok elképesztően lelkesek voltak, folyamatosan rohangáltak, együtt játszottak (és nem csak a saját helyükön ácsorogtak), végig énekelték a refréneket Attilával együtt, baromi jó volt.

Baromi sokat játszottak, majdnem 3 órát, ami azért nem jellemző. Ki is pukkadtunk a végére rendesen.

Nem tudom, a jövőben fogok-e Gép-koncertre menni, de abszolút jó döntés volt, hogy elmentem erre a bulira.

setlist: intro: Carmina Burana (Carl Orff song), Pokoli színjáték, Így szép az élet, Mennyit érsz?, Adj új erőt, A jel, Vallomás, Aki másképp él, Pokolgép, Ítélet helyett, Ringben, Tökfej, Ősi lázban (Péter Judit), Átkozott nemzedék, A lázadó, Panasz van rád, A háború gyermeke, Gyűlölnek, Véssétek fel, Itt és most, Gép-induló, Tépett madár, Újra születnék, Ráadás: Éjféli harang, Hol van a szó, Mindhalálig rock and roll

Egy kis személyest megengedek magamnak így év végére (még ha nem is 2023-ban kerül ki ez az írás).

Az év vége, illetve az elmúlt 2 hónap számomra borzalmas volt, de év közben elég sor sz.r ömlött felém, amikre ráadásul nem is volt sok lehetőségem, hogy "válaszoljak". Kevés dolog tudott jókedvet okozni '23-ban a családomon kívül. Egy élet álma megvalósult egy utazással, illetve a rengeteg zene, amikor idén megismertem (erről írtam pár napja: Legjobb Power albumok 2023), valamint az a néhány koncert, amire idén elmentem, mind segítettek abban, hogy kicsit jobban viseljem a megpróbáltatásokat.

Szerencsére idénre is van már 4 jegyem, illetve nagyon várom, hogy kik lesznek a jubileumi Rockmaratonon (eddig nem túl acélos a felhozatal). Remélem idén is megajándékoznak kedvenc zenekaraim új albumokkal, hogy év végén megint tudjak egy jó kis összefoglalót írni:)

 Ja, és megpróbálok idén már új zenekarokat is bemutatni, eléggé elmaradtam ezekkel.

Mindenkinek Jobb Új Évet, aki elolvassa.

KiB

I've never written an annual (top) list before, but now I've seen it in quite a few places, so I'm in the mood.

It's not really going to be a top 10, there's no ranking, just a list of what I think are the best power albums. I won't write a long description, 1-2 sentences max, and I'll throw in 1-1 song as an index.

There will be some big returning bands and some bands that are new to me.

Let's start.

Twilight Force - At the Heart of Wintervale

The dragon-loving nerds have not been lying to themselves and have managed to produce another very strong fantasy album...never worse.

Sylvania - Purgatorium

I've written about them before, after 4 years they came out with a new album and a new singer. It was flawless:)

Skyblazer - Infinity's Wings

An army of one. I love projects like this, and I'm so damn jealous that someone would do something like this. This album always makes me feel good.

ShadowStrike - Traveler's Tales

I was really looking forward to the new album from them, because the previous one was fantastic, Dragonforce's style is enviable, although this one is more EPIC.

Rexoria - Imperial Dawn

I met them at a concert in the fall, never heard of them before...big mistake. Battle Beast comes to mind.

Prydain - At the Gates

A new, American band with a lot of veteran members. The singer can whine, but the music is real fantasy power.

Eunomia - The Chronicles of Eunomia Pt. 2

Another chapter in the great story of Marius Danielsen...this guy can do no wrong.

Derdian - New Era Part IV - Resurgence

The Italians have not released a new album for 5 years. I was on pins and needles waiting to see what they'd come up with. I wasn't disappointed, it was a damn good album.

Marco Garau's Magic Opera - Battle of Ice

Speaking of Derdian, a former member, Marco Garau's second solo album. It's amazingly fantastic, but you can't deny where the inspiration comes from. It's less prog than Derdian. I love it.

Lovebites - Judgement Day

Japanese band with all female members. It's amazing what these girls can do, there are no words.

Evermore - In Memoriam

A relatively new Swedish band, they released their first album only 2 years ago. The singer can scream here too. Damn good power anthems all around:)

Chamelion - Legends & Lores

A brand new Finnish power band. And the Finns can't really go wrong when it comes to power. Mostly the earlier Rhapsody that comes to mind, I think master Turilli likes it too:) .

Bloodbound - Tales from the North

Now they're veterans at heart, but the momentum is still there. Once again, they have delivered a strong record. I hope they come back soon, I'll definitely be there.

Wonders - Beyond the Mirage

Another fresh Italian band, mostly Even Flow (?) members. This is their second album, I hope they keep up this level.

Power Reset

Another one-man project, this time from Brazil. Just listen, you'll cheer up:)

Edu Falaschi

Edu Falaschi's name came to mind several times in the past (as a former Angra singer), but somehow I never got around to listening to it. That was a mistake too, the gentleman in question is something else.

Which are still interesting, although a bit disappointing compared to the previous album(s):

The Lightbringer of Sweden - The New World Order

I loved their first album, I listened to it a lot. Here, unfortunately, there's a lot of mid-tempo and it's less exciting.

Gloryhammer - Return to the Kingdom of Fife

The album isn't bad, in fact...but I still can't cope with the new singer, who is very good, but not Thomas Winkler.

Primal Fear - Code Red

Unfortunately they are a disappointment for me, the new album is a bit boring, even though it has everything that Primal Fear has.

So that's it for this year. Lots of new and exciting bands with great albums, and the old bikers have brought their best (more or less). It was fun to write this little summary, I think I'll make it a system:)

Happy New Year Everyone!

KiB

An encore: a new album from the former Twilight Force and Majestica singer...how could he miss it?

Final Strike - Finding Pieces

Még sosem írtam évi (top)listát, de most elég sok helyen láttam, így én is kedvet kaptam.

Igazából nem lesz ez top 10, nem lesz benne semmi rangsorolás, csupán a szerintem legjobb power albumok felsorlása. Nem írok hosszas leírást, max 1-2 mondatot, 1-1 számot pedig bedobok mutatóba.

Lesznek benne számomra nagy visszatérők és egészen új bandák is.

Kezdjük.

Twilight Force - At the Heart of Wintervale

A sárkányimádó kockák nem hazudtolták meg magukat, és egy újabb nagyon erős fantasy albumot sikerült készíteniük...soha rosszabbat.

Sylvania - Purgatorium

Róluk írtam már hosszabban, 4 év után jöttek ki új albummal, új énekessel. Hibátlan lett:)

Skyblazer - Infinity's Wings

Egyszemélyes hadsereg. Imádom az ilyen projekteket, és baromira irigykedem, hogy valaki képest ilyesmire. Ettől az albumtól mindig jókedvem lesz.

ShadowStrike - Traveler's Tales

Tőlük nagyon vártam az új lemezt, mert az előző fantasztikus volt, Dragonforce-ék is megirigyelhetik a stílust, bár ez EPIC-ebb.

Rexoria - Imperial Dawn

Velük ősszel találkoztam egy koncerten, korábban sose hallottam róluk...nagy hiba volt. Battle Beast jut róluk eszembe.

Prydain - At the Gates

Új, amerikai banda, sokat megélt tagokkal. Az énekes tud vinnyogni rendesen, de a zene igazi fantasy power.

Eunomia - The Chronicles of Eunomia Pt. 2

Marius Danielsen hatalmas történetének újabb állomása...ez a fazon nem tud tévedni.

Derdian - New Era Part IV - Resurgence

Az olaszok 5 éve nem adtak ki új lemezt. Tűkön ülve vártam, mit hoznak össze. Nem csalódtam, baromi jó album lett ez is.

Marco Garau's Magic Opera - Battle of Ice

Ha már Derdian, egy volt tag, Marco Garau második önálló lemeze. Elképesztően fantasztikus, de le sem tagadhatná, hogy honnan az ihlet. Kevésbe progos, mint a Derdian. Imádom.

Lovebites - Judgement Day

Japán banda csupa hölgy taggal. Elképesztő, amit ezek a csajok tudnak, nincsenek szavak.

Evermore - In Memoriam

Viszonyleg új svéd banda, mindössze 2 éve adták ki első lemezüket. Az énekes itt is tud visítani rendesen. Rohadt jó power himnuszok mindenfelé:)

Chamelion - Legends & Lores

Teljesen új, finn power banda. A finnek pedig nem nagyon tudnak hibázni, ha powerről van szó. Leginkább a korábbi Rhapsody, ami eszembe jut, szerintem Turilli mesternek is tetszik:) .

Bloodbound - Tales from the North

Na ők már veteránok a javából, de a lendület a régi. Ismét egy erős lemezt hoztak. Remélem lassan jönnek felénk megint, tuti ott leszek.

Wonders - Beyond the Mirage

Újabb friss olasz zenekar, nagyrészt Even Flow (?) tagokból. Ez a második lemezük, remélem tartják ezt a színvonalat.

Power Reset

Ismét egy egyszemélyes projekt, ezúttal Brazíliából. Csak hallgatni kell, felvidulsz:)

Edu Falaschi

Edu Falaschi neve régebben többször is szembe jött (mint korábbi Angra énekes), de valahogy sose jutottam odáig, hogy hallgassam. Na ez is hiba volt, az említett úriember nem semmi.

Amik még érdekesek, bár kicsit csalódást okoztak a korábbi album(ok)hoz képest:

The Lightbringer of Sweden - The New World Order

Imádtam az első albumukat, sokat is hallgattam. Itt sajnos sok lett a középtempó, és kevésbé izgalmas az egész.

Gloryhammer - Return to the Kingdom of Fife

Az album nem rossz, sőt...de még mindig képtelen vagyok megbírkózni az új énekessel, aki nagyon jó, de nem Thomas Winkler.

Primal Fear - Code Red

Sajnos nálam ők is betli, kicsit unalmas lett az új album, pedig benne van minden, ami Primal Fear.

Hát ennyi volt ez az év. Sok-sok új, izgalmas zenekar remek albumokkal, és a régi motorosok is hozták magukat (többé-kevésbé). Jó volt megírni ezt a kis összefoglalót, szerintem rendszert csinálok belőle:)

Boldog Új Évet Mindenkinek!

KiB

Egy ráadás: a volt Twilight Force és Majestica énekes új albuma...hogy is maradhatott ki?

Final Strike - Finding Pieces