Nagyon rég jelentkeztem album bemutatóval. Kicsit megcsömörlöttem, írni is nehéz:) Pedig nagyon sok új és remek zenekart/albumot találtam az elmúlt időben. Az egyik göngyszem ezek közül a spanyol Dagorlath, ami hamar nagy kedvenc lett nálam.
Jelenlegi felállásuk:
| Raúl Ramos | Basszusgitár |
| José Antonio Hernández | Dob |
| Marcelino Romero | Guitár |
| Laura Illán | Billentyű |
| Dani Hernández | Ének |
Egyre több spanyol nyelvű zenekart találni, akik bizony baromi jól tolják ezt a power metal dolgot. Ahogy korábban a Sylvania bemutatójánál írtam, egész máshogy hangzik a spanyol ének, mint az angol, máshol hajlítanak stb. Különleges ízt az egésznek.
A Dagorlath-nak ez a negyedik albuma, és egyre jobb minőséget képviselnek, ahogy haladunk az időben. Az első albumuk elég demónak tűnik minden tekintetben (de az se rossz). Az idei albumuk elképesztő lett.
1. Karma
2. Apocalipsis
3. Lamento eterno
4. Nuevo mundo
5. Grito de libertad
6. Un día más
7. Volveremos a soñar
8. Siempre
9. Juramento
10. Renacer
11. Tan lejos
Előző lemezeik inkább fantasy (konkrétan Gyűrűk Ura) témájúak voltak, ez az album (szerintem) a mostani világról szól...miután kb semmit nem tudok spanyolul, azt is rosszul, így a számcímek fordításából találgatok:)
Nagyon jó filmes intróval indul az album, kórussal, mindennel...imádom az ilyen kezdéseket.
A címadó Apocalipsis még nem igazán gyors, de dallamos, és nagyon jól felvezeti az album következő....
....legjobb dalát, a Lamento eterno-t. Na itt már beindul a tempó, az egyik legjobb power dal, amit valaha hallottam, komolyan.
A következő egy középtempós, kicsit gyengébb szám...
....ami után ismét egy dallamos turbó jön. Szerencsére túlsúlyban vannak a gyors tételek, az Un dia más is ezt a vonalat követi, nem romló minőségben:)
A kötelező közép/lassú számot letudjuk a következő két dalban (a ballada Siempre szintén nagyon jó), hogy aztán visszatérjen a tempó, ami kitart az album végéig. Elképesztő dalok sorakoznak egymás után, élmény hallgatni őket...sokszor:)
Ami a tagokat illet, csak a legjobbakat lehet írni róluk. Talán az énekes gyengébb itt-ott egy kicsit (leginkább a nagyon magasakat nem kéne mindig erőltetnie), de ő is nagyon jó.
Sok-sok turbó, remek szólók (billentyű és gitár is baromi jók), és leginkább hatalmas power himnuszok mindenfele...szerintem zseniális album.
Ja, és egy újabb zenekar, akiket valószínűleg sose fogok élőben látni, de ez már csak ilyen.
KiB
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.