Olazországban remek power metal bandákat lehet találni, talán a leghíresebb (és a szimfonikus power metal egyik ősatyja) a Rhapsody, amit remélem, senkinek nem kell bemutatni:). A Derdian talán kevésbé ismert, pedig nem most kezdték a szakmát.
Jelenlegi felállásuk:
| Enrico "Henry" Pistolese | Gitár, Ének (1998-) |
| Salvatore Giordano | Dobok (2003-) |
| Marco "Gary" Garau | Billentyű (2003-) |
| Dario Radaelli | Gitár (2005-) |
| Marco Banfi | Basszusgitár (2007-2010, 2014-) |
A zenekar 1998-ban alakult, de első albumukat csak 2005-ben adták ki. Azóta viszont elég termelékenyek. Kilenc év alatt kiadták öt albumot, majd tavaly egy válogatást, Revolution Era címmel, ezt fogom most röviden bemutatni.
1. Overture - Apollo Papathanasio (Spiritual Beggars)
2. Burn - Henning Basse (ex-Metalium, Brainstorm)
3. Beyond the Gate - Gianluca Perotti
4. Battleplan - Damnagoras (Elvenking)
5. I Don't Wanna Die - D.C. Cooper (Royal Hunt)
6. Screams of Agony - Mark Basile (DGM)
7. Lord of War - Fabio Lione (Rhapsody of Fire, Angra)
8. Forevermore - Elisa C. Martín (ex-Dark Moor)
9. Eternal Light - Roberto "Ramon" Messina (ex-Secret Sphere)
10. The Hunter - Ralf Scheepers (Primal Fear)
11. Black Rose - Andrea Bicego (4th Dimension)
12. Incitement - Leo Figaro
13. New Era - Elisa C. Martín (ex-Dark Moor), Terence Holler (Eldritch)
14. Cage of Light - Apollo Papathanasio (Spiritual Beggars)
A Revolution Era az első három albumuk legjobb (tényleg) dalainak újra felvett változata, egy rakat híres (és kevésbé híres) énekessel. Bevallom őszintén, én nem tudom, hogy zajlik egy ilyen "vendégeltetés". Egy-egy dal esetében gondolom még könnyebben megoldható, de hogy ennyi remek énekest hogy lehet összelapátolni egy albumra, az számomra rejtély. Mondjuk egy Fabio Lioneval, vagy egy Ralf Scheepersel nehéz lenne mellélőni. De ott van például Gianluca Perotti, Leo Figaro, vagy Mark Basile. Mind-mind kiváló hanggal rendelkeznek. Az mondjuk lehet az én szegénységi bizonyítványom, hogy még sose hallottam a nevüket.
A számok között (szerencsére:) ) többnyire gyorsabb szerzemények találhatók (Beyond the Gate, Lord of War, Screams of Agony), csak néha törik meg a lendületet egy-két középtempóval, vagy balladával. Számomra a legjobb pont nem egy igazán gyors tétel, hanem egy lassabb szerzemény (viszonyítás kérdése persze:) ), a The Hunter. Ez a szám alapból is telitalálat, de Ralf hangja rengeteget hozzátesz.
Sikerült kétségkívül az első 3 album legjobb számait összerakni. Aki most ismerkedne a bandával, annak kiváló alap lehet ez az album.
KiB
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.