2019. november 27. 18:19 - KiB99 powermetal.blog.hu

Élménybeszámoló - Temple Balls, Edge of Paradise, Sonata Arctica 2019-11-25 Barba Negra


Az utolsó esély. Nagyjából így készültem a újabb Sonata koncertemre. Félve vettem jegyet és indultam el a bulira...de mindent a maga idejében.

6630sonn4176_n.jpg

Nagyjából negyed órával a nyitás előtt érkeztem (ahogy a Beast in Blacknél is), és nagyjából fele akkora sor fogadott, mint az előző koncerten. Nem tudom, hogy az előzenekarok, vagy a Sonata megítélése miatt voltunk kevesebben, mindenesetre érdekes, hogy egy jó nevű régi banda nem tölti meg teljesen a Barba Negrat, míg egy friss zenekar igen...azért az este végére már egész sokan lettünk.

Temple Balls:

A Temple Balls egy viszonylag fiatal banda Finnországból, első albumukat 2016-ban adták ki, és igazi haj-metalban utaznak:). Nem nagyon szoktam ilyen zenekarokat hallgatni, így kellett egy kis idő, amíg megszoktam a látványt:) Az egész közönségben nem.volt még egy ilyen hajzuhatag, mint akármelyik tagnak. Mint egy Europe koncert a múltból.

20191125_193127.jpg

Na de a zene. Nem nagyon tudok belekötni semmibe. Jófajta hard rock, jó tempóban, egy nagyon jó énekessel, egy remek dobossal, és egy olyan gitárossal....csak kerestem az állam. Sok koncerten voltam, sok kiváló zenészt láttam már, de ez a srác kiemelkedő volt. Olyan szólókat játszott, olyan gyorsasággal...nagyon durva volt. Az énekes is nagyon odatette magát, hozta a 80-as éveket. Ráadásul szinte hibátlanul szóltak, ami a szólók miatt különösen fontos volt.

20191125_195801_3.jpg

De ezt az egész zenekarról le lehet mondani. Lelkesek voltak, mindent megtettek, hogy a közönség megszeresse őket. Szerintem sikerült. Én nagyon jól szórakoztam, remek kezdése volt az estének.

Edge of paradise:

Minimális átszerelés és minden felvezetés nélkül kezdett el játszani az amerikai banda. Meg is leptek mindenkit, fel se tűntek. Érdekes zenéjük van. Hivatalosan rock/heavy metal. Én nem tudom, nekem egyiknek sem tűnt. Nem is nagyon tudom meghatározni. Nem az a tipikus női énekeses Nightwhis-klón voltak.

20191125_203819.jpg

Súlyosabb zenéjükhöz egy igen dekoratív, nagyon különleges hangú hölgyemény "társult". Már amikor rendesen lehetett hallani. A vokálba besegítő basszerost még annyira sem. Nem is tett jót a zenéjüknek.
A hangszerek szerencsére már jobban szóltak. A kevés szólóból ki lehetett hallani, hogy az igen statikus, a Trónok harcából a Kutyára hasonlító gitárossal nincs gond:). A dobosuk meg...egy állat. A jó értelemben. Energikusan, folyamatosan headbangelve, az ütőket dobálva  hozta a betonbiztos alapokat. Egyértelműen a legjobbjuk volt.

20191125_204203.jpg

Én megcseréltem volna a két előzenekart, az Edge of Pradise alatt eléggé unottnak láttam a közönséget. Nem voltak a legjobb választás.

Sonata Arctica:

Szép hosszú a kapcsolatom Tonyékkal. Hullám hegyek és völgyek, jó és rossz pillanatok. Azért összességében nagy kedvencek voltak mindig. Voltak? Nehéz kérdés. Az Unia album óta nálam folyamatosan esnek vissza a képzeletbeli ranglistán. És nem csak az albumok miatt. Az első komolyabb törés a kapcsolatunkban a csillebérci metalfestes koncertjük alkalmával történt. Ott csúsztak a koncertjükkel 40 percet, hogy aztán 30-at játszva levonuljanak...nem volt jó élmény. Aztán volt egy nagyon (számomra) unalmas, akusztikus betéttel tarkított koncertjük, ami meg a setlist miatt maradt "emlékezetes".
Aztán az utóbbi, trackes koncertjük, amikor az Ecliptica albummal turnéztak, visszahozott valamennyit. Az utolsó 4 albumuk annyira elment mellettem, hogy úgy éreztem magam, mintha egy ismeretlen zenekar koncertjén lennék.

20191125_213831.jpg

Ennek megfelelően kb. az ötödik szám volt az első, ami ismerős volt. Tony nagy formában volt ismét, nála sose lehet panasz a színpadiasságra:) Egyre inkább az ő egyszemélyes showjává (van ilyen szó?:)) alakul egy-egy Sonata-koncert. Amivel akkora baj nincs igazából, csak jó lenne a többieket is többet hallani. Észrevehetően csökkentek a szólók az újabb albumokon, és ez koncerten hallható igazán. Pedig micsoda billentyű/gitár futamok vannak a régi albumokon. Ez hallható volt a Black sheepben.

20191125_215142.jpg

Nem gondoltam volna, hogy ennyire hanyagolni fogják az Unia előtti lemezeket. Összesen 3 dalt játszottak a régiekről...ez mindenképpen egy kis csalódást jelentett. Az viszont nem, ami a koncert többi részét illeti. Az új számok is működtek, nem nagyon volt unalmas része a koncertnek. Mindenki nagyon lelkes volt, látszott rajtuk, hogy szívesen jönnek vissza hozzánk koncertezni. De azért a közönség az alatt a 3 régi szám alatt őrült meg igazán, ez is jelzi azért, hogy (talán) melyik éra a jobb:) (Azért kihagyni a Replica-t elég nagy baki...de hát ez van)

Vegyes érzéseim vannak az buliról. A Temple Balls kiválóan nyitotta az estét, az Edge of Paradise kicsit leültette (de azért bőven voltak pozitívumok), a Sonata pedig hozott egy erős 4-est. Át kell értékelnem a velük való viszonyt, kvázi új zenekarként kell tekintenem rájuk, mert láthatóan kevésbé foglalkoznak a régebbi albumaikkal...talán sikerülni fog.

Szerencsére nem unatkoztam, jó kis este volt.


Egy utolsó megjegyzés: végleg lemondtam róla, hogy élőben hallhassam a Sonatatól a Wolf & Ravent...na ezt viszont sose fogom nekik megbocsájtani.



KiB

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://powermetal.blog.hu/api/trackback/id/tr4215327798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása