Az olasz Rhapsody...mondhatnánk első hallgatásra. Másodikra már kevésbé, hiszen a Holy Knights is olasz (ez amúgy elég hamar kiderül a dalaikból, nevezhetjük "tipikus" talján power metalnak). Másodikra a Rhapsody-s jelzőt is egy kicsit el lehet hagyni, bár kétség kívül a Nagymester volt valószínű legnagyobb hatással a zenekarra. Filmzene-szerű betétek, hegedű-hangzás, sok-sok billentyű, sebesség. Izgalmasan hangzik...
Jelenlegi felállásuk:
| Claus Jorgen | Dobok (1998-) |
| Mark Raven | Ének, Billentyűk (1998-) |
| Simone Campione | Gitár (2002-), Basszusgitár (2012-) |
Második albumukat 2012-ben adták ki Between Daylight and Pain címmel. Az album maga nem túl hosszú, de bőven van benne tartalom.
1. Mistery
2. Frozen Paradise
3. Beyond the Mist
4. 11 September
5. Glass Room
6. Wasted Time
7. Awake
8. The Turning to the Madness
9. Revolution (Japán bónusz)
Mini intróval indul az első dal, a Mistery. Erősebb középtempó, gyors, dallamos refrénnel, a közepén egy kis merengős belassulással. A szóló filmzene-szerű. Nyitó számnak tökéletes.
A Frozen Paradise lassan indul, Az ember már-már egy balladára számít. Aztán indul a tekerés ezerrel, igazi turbó:) Itt már jobban kivehető a billentyű, különösen a szólóknál. A szám végére egy kis vásári hangulatot teremtenek a srácok. Mókás:)
Igazi zakatolás a Beyond the Mist-ben, remek refrénnel. Itt már fel lehet fedezni jó néhány Rhapsody-s elemet.
A következő szám a fájdalomról szól. 11 September. Ismét középtempó, súlyos riffek. A refrén gyors, egészen Rhapsody-s. A szóló zseniális. A dal vége felpörög rendesen.
A Glass Room talán a legjobb az egész albumon, Végig váltakozik a közép és gyors tempó. A refrén igazán himnuszos, és sebes:).
A "kötelező" lassú szám a Wasted Time. Illetve annyira nem is lassú, de nem is gyors. Talán a leggyengébb az egész albumon. Nem rossz, de semmi kiemelkedő.
Az Awake viszont felébreszt rendesen:) Visszatér a sebesség, és marad is. Ha Glass Room talán a legjobb, akkor ez a biztosan az:).
A The Turning to the Madness egy elég fura tétel az albumon, ki is lóg. Kicsit nekem kísérletezésnek tűnik. Filmzenés ez is, de olyan, mint egy rossz cirkusz (talán őrült?) zenéje. Mintha összeültek volna, és játszották volna, ami eszükbe jutott. Érdekes szerzemény, az biztos. De nem rossz:)
A japán bónusz dal a Revolution. Japánul...Menetelős tempó, egy jó közép, dallamos refrén. Jó kis lezárása a lemeznek.
Remek albumot hoztak össze az olasz srácok, jó lenne, ha még folytatnák, mert van potenciál a zenéjükben.
KiB
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.