Rendhagyó beszámolóval jelentkezem. Nem illik a blogunk profiljába igazán a folk metal, de azért szeretjük, ezért szerzőtársammal tavaly úgy döntöttünk, hogy hosszú idő után újra tiszteletünket tesszük egy folkos bulin.

Legutóbb közösen a 2011(!!!)-es Heidenfesten voltunk. Minő meglepetés, akkor is a Trollfest és Turisas koncertek voltak. Így elmondhatjuk magunkról, hogy a Trollfest mindkét hazai fellépését láttuk...ez a koncert elején tudatosult bennünk, és nehezen tértünk napirendre a tény felett, később ki is fejtem, miért:)

Nálam néha előfordul Eluveitie a listában, valamint (ha jól emlékszem) 2 koncertjükön voltam is, de abszolút nem volt jellemző, hogy a Heidenfest óta komolyabban foglalkoztam volna a folk metallal. Épp ezért gondoltuk, hogy itt az idő egy kis frissítésre.

Trollfest:

Ahogy szoktuk, kezdésre megérkeztünk, sokat nem is kellett várni a második hazai Trollfest koncertre. A színpad beállítva, tekintélyes mennyiségű lufival feldobva. Ekkor még nem gyanakodtunk semmire... Az első döbbenet a dobos megjelenésénél érkezett. Hercegnőnek öltözve egy méretes unikornis szarvval a fején belibbent a dobok mögé. Utána pedig szép sorban megérkezett a többi hercegnő is. Csak úgy kapkodtuk a fejünket. A végén pedig bevonult maga a király is, egy hatalmas lufi-koronával ékesítve. Egészen szürreális élmény volt.

Az első 1-2 számnál a hangosítás még nem volt tökéletes, de ez kb. semmit nem számított, a látvány totál elvonta a figyelmünket a zenéről, ami egyébként nagyon korrekt volt. Igazán Britney Spears Toxic című számának feldolgozásánál kezdett beindulni a buli. A Trollfest hatalmas hangulatot csinált, ami mondjuk nem volt nehéz, miután a belépőjükkel mosolyt csaltak mindenki arcára. Aki nem mosolygott, annak az arcáról a totál döbbenet volt leolvasható:)) Minden megtettek a remek hangulatért. Az "énekes" a mikrofonállványra erősített kis dobszerkót hívta segítségül, és szállt be a számokba dobolni. A gitárokon folyamatosan színváltó LED-csíkok virítottak, a harmonikás(billentyűs)-hercegnő hangszerén és fején is LED-csíkok húzódtak. A dagadt Jézus kinézetű szaxofonos hercegnő hangszere áttetsző volt. Nagyon egyedien néztek ki. És bizony a zenéjük is segített, hogy mindenki jól érezze magát. 

Előzenekaroknál viszonylag ritka, hogy ilyen sokat játszanak (majdnem 1 óra volt), hogy ilyen sokan legyenek, és hogy ennyire felvegyék a ritmust. Én nem szoktam bemenni a darálóba, viszont a közönség nagy része aprította egymást (és magát) már a koncert elejétől. Az egyik számnál a basszusgitáros lejött a színpadról, és egy hatalmas kígyót indított el a közönség soraiból verbuválódott tagokból...aztán végigvonatozták a teljes Barba Negrát. 

Nehéz leírni szavakkal a hangulatot, ami valami fantasztikus volt. Nem lettem Trollfest rajongó, de hatalmas bulit csináltak. Viszont arra nem számítottunk, hogy el is fogják vinni a nap koncertje címet, de sajnos(?) így lett.

Turisas:

Az egész estéből a Turisasra voltam leginkább kíváncsi. Talán ez volt a negyedik fellépésük, ahol voltam, és eddig sosem okoztak csalódást...eddig. Náluk is rosszul indult a hangzás, és legnagyobb sajnálatomra úgy is maradt. Lehet, hogy mi voltunk rossz helyen, de ott se a hegedűből, se az énekből nem sokat lehetett hallani. Pedig a hegedűs hölgyemény (aki csak beugró a koncerteken) mindent megtett, lelkesen, magát jobbra-balra dobálva húzta a magáét:).

A külsőségekre ők is nagyon adtak. Egyforma vikinges szerkó, a szokásos arcfestés, ezzel minden rendben volt

Ami nagyon nem tetszett, az a setlist volt. Abszolút nem volt felépítése a bulinak. Általában minden zenekar törekszik arra, hogy épüljön a koncert, a végén pedig megőrüljön a közönség. Na ez itt egyáltalán nem működött. Eljátszottak egy bulisabb dalt, aztán meg egy hosszabb, komolyabb szám jött, amitől "leállt" a közönség. A Turisas zenéje nem igazán bulis, ez tény, de egy kicsit jobban odafigyelhettek volna arra, hogy ne üljön le a hangulat. Pláne nem többször.

A legnagyobb őrjöngés a Rasputyin feldolgozásnál volt, mozdult is a közönség rendesen. Na de a mi a végén jött, arra szerintem senki nem számított...és nem tisztem mások véleményét megformálni, de az arcokat elnézve nem is nagyon tetszett nekik, és nem is tudták hova tenni a dolgot.

A koncert vége felé a zenekar levonult, és szerintem mindenki várta, hogy a szokásos 2-3 számra visszajöjjenek, és letépjék az arcunkat. Na ehelyett békésen leültek, és egy akusztikus blokkal befejezték(!!!) a koncertet.

Sosem szerettem metal koncerten az akusztikus betéteket (hacsak az egész nem az, annak nyilván más a hangulata). Baromira le tudják vele ültetni a legjobb hangulatú koncerteket is. Ritkán válik. De az, hogy egy koncertet, ami addig sem volt valami őrületes, így fejezzenek be...még a One More azt mondom belefért, de utána lejátszottak 2 filmzenés darabot, ami lassú is volt, és a közönség se volt rá vevő. Elkezdtek beszélgetni, elindultak a mellékhelységek, vagy egy újabb ital vásárlása felé. A Turisas meg ott eljátszotta magának ezt a pár dalt. Ők láthatóan élvezték, de szerintem teljesen kinyírták vele saját koncertjüket.

A közönség várta még a zenekart vissza ráadásra, hívták is őket, de nem történt semmi.

Furcsa, és nem jó befejezése volt ez a koncertnek, sajnos most csalódás volt a Turisas, sokkal többet vártam.

setlist: As Torches Rise, A Portage to the Unknown, We Ride Together, To Holmgard and Beyond,  In the Court of Jarisleif, Greek Fire, Hunting Pirates, Battle Metal, Five Hundred and One, Stand Up And Fight, Rasputin (Boney M. feldolgozás) - Ráadás: One More (akusztikus), The March of The Varangian Guard (akusztikus), For Your Own Good (akusztikus)

Korpiklaani:

Másodszor voltam Kopiklaani koncerten, legutóbb még Csillebércen a Metalfesten...hát az se most volt. Amire emlékeztem, az egy jófajta mulatós folk metal, sok táncolható dallal, remek hangulattal. Emlékeztetőnek végighallgattam pár albumot, hogy azért képbe legyek, és ne érjen sok meglepetés.

Ért meglepetés, és sajnos nem jó értelemben. Számomra egy totál semmilyen koncert volt ez. Úgy nézett ki az egész, mintha a zenekar azt gondolta volna, hogy "na ezen is legyünk túl, aztán lehet továbbmenni". Az énekes kivételével mindenki totál unottan, minimum mozgással hozta le a koncert első felét. A második "részre" már kezdtek kicsit feloldódni, akkor már a hegedűs arcán is megjelent néha egy mosoly-féle, egyébként totál rezignált arccal játszott, kb egy helyben állva. Néztem 1-2 koncertfelvételt, és ott bizony nem ez volt. Ott táncoltak, mosolyogtak, rohangáltak fel-alá. Leginkább a Trollfesttel lehetett őket összehasonlítani, a Turisas zenéje azért nem ilyen. Na a Trollfesthez képest ég és fold volt a különbség. Nagyon sajnáltam, mert bőven van daluk ahhoz, hogy jó legyen a hangulat. Mondjuk a közönség nagy része itt is darálta magát rendesen, szóval lehet velem volt a baj, de én bizony unatkoztam. Beszéltem a társaság többi tagjával a végén, nekik se tetszett, pedig nagyobb rajongók voltak köztük, mint én.

A ráadásra visszatért a Trollfest is (Beer. Beer), ott már kicsit ellazult a zenekar is, de ezt már nem nagyon vártuk meg.

Az emlékek, és az előzetes várakozás után sajnos a Korpilaani koncertje is csalódás volt.

setlist: Neito, Juomamaa, Korpikuusen kyynel, Aallon Alla, A Man With a Plan, Kallon malja, Harmaja, Kotikonnut, Henkselipoika, Sillanrakentaja, Kylästä keväinen kehto, Lempo, Pilli on pajusta tehty, You Looked Into My Eyes, Wooden Pints - Ráadás: Beer Beer (a Trollfest feldolgozásában), Vodka, Happy Little Boozer

Ezen az estén a Trollfest elvitte a showt, ami ritkaság egy előzenekartól, Egyértelműen ők csinálták a legnagyobb bulit, sajnos a Turisas és a Korpiklaani is takaréklángon játszott..Egy biztos, nem győztek meg, hogy újra hallgassak folk metalt, arról meg még kevésbé, hogy újra koncertre menjek...kár:(

KiB