2020. február 21. 21:32 - KiB99 powermetal.blog.hu

Élménybeszámoló - Serious Black, Battle Beast, Hammerfall 2020-02-20 Barba Negra

jabb év, újabb Hammerfall-koncert. Már nem is számolom, hányszor voltam ezelőtt Hammerfall-on, a "barátság" igencsak régi. A Battle Beast-el együtt ez bizony egy kötelező esemény volt. Hogy milyen volt az élmény? Sajnos igencsak felemás.

battlebeast-tour2020.jpg

 

Nagyjából negyed órával a nyitás előtt érkeztünk meg szerzőtársammal együtt, a gyors beengedés és pólóvásárlás után (végre találtam egy igazán jól kinéző HF darabot) elfoglaltuk helyünket, viszonylag közel a színpadhoz. Az elején viszonylag kényelmesen lehetett közlekedni, látszott, hogy igazán a Hammerfall-ra fog összegyűlni a nép.

Serious Black:

Eddig egyszer voltam SB-koncerten, és nem igazán lettem rajongó. Első albumukat hallgatva ugyanerre jutottam. Nagyjából minden a helyén van, jók a zenészek, még jobb az énekes, de a maga a zene nem igazán tetszik. Ez nem az a fajta power metal, amit igazán szeretek. Pedig egyik kedvenc dobosomat, Ramit is "leigazolták" a Freedom Call-ból.

20200220_193914.jpg

A koncert viszont kellemes csalódás volt, talán pont azért, mert tőlük vártam a legkevesebbet ezen az estén. A rövid, mindössze 6 dalból álló koncertjükbe két gyorsabb tétel is belefért. Az énekes, Urban Breed (micsoda név:) ) könnyedén énekelt, igazán kiváló hanggal rendelkezik. Az egész zenekar odatette magát rendesen, de igazán Rami-t volt élmény nézni. Teljes erőbedobással püfölte a dobokat, pörgette az ütőket, grimaszolt, headbangelt. Nézni is fárasztó volt:) Nem hiába imádtuk a Freedom Call-ban.

20200220_195106.jpg

Végig igazán lelkesek voltak, kellemes csalódás volt rövid koncertjük. Nem nagyon fogom őket hallgatni szerintem ezután sem (bár adok esélyt az új albumnak), de remekül nyitották meg az estét.

Battle Beast:

Nagyon sokat vártam a Battle Beast-től, legutóbbi bulijuk kifejezetten jó volt (igaz, akkor főzenekarként jöttek). Utolsó albumukat nem hallgattam még, de ez nem tántorított el. Rövid átszerelés után jöttek is, lelkesen belevetve magukat a zenélésbe. És itt ért az este első csalódása. Ez a koncert (legalábbis a számomra) bizony unalmas volt. Tök egyforma számok egymás után, ugyanaz a tempó, ugyanazok a dallamok. 

20200220_203240.jpg
Mondjuk nem lehet azzal vádolni a Battle Beastet, hogy világmegváltó zenéjük van, de ennek sokkal.jobb bulikat szoktak csinálni. Az meg, hogy teljesen kihagyták az Anton-fele albumokat a koncertről, az különösen nem tetszett. Én értem, hogy nem a legjobban alakult vele a kapcsolatuk, de a legjobb számaik bizony abból a korszakból vannak.
20200220_203932.jpg
És ez azt bizonyítja (továbbra is a számomra), hogy az újabb albumaik nem a legjobbak. Sehol egy iron hand, show me how to die, raven, out of control...és ez csak néhány szám. 
Ami egyértelmű pozitívum volt az a banda hozzáállása volt. Talán csak a billentyűsnek volt unottabb ábrázata, de lehet ő mindig ilyen. Noora az egyik legjobb fronthölgy, a mozgása az öltözködése, és különösen a hangja igen sokat megmentett a koncertből. Miatta megérte...egyébként sajnos nem nagyon.
Hammerfall:
Már csak Joacimékben bízhattam. Remekül is indult a dolog, bár az, hogy nem a Hector's hymn-el indítottak, az nem nagyon tetszett...gondoltam majd később. Az új albumos Never forgive, Never forgettel kezdtek, ami a béna refrén ellenére is jó választás volt, utána a szinten "újonc" One against the world, majd pedig a Heeding the call...csodás, tényleg, imádtam. Na mondom ez eddig igencsak rendben van...eddig rendben is volt. Ekkor Joacim azt mondta, hogy az eddigi koncertek csak simán jók voltak, de ez most EPIC lesz...hát nem az lett sajnos.
20200220_213318.jpg
Középtempó, középtempó, közép, közép, ballada...
Van a HF koncerteken 4-5 szám, amit mindig eljátszanak. Ezek igazi szent tehenek a számukra, pedig ezekből volna mit cserélni. A Way of the warrior - Any means necesarry kombótól kezdett elmenni a kedvem (ezt a 2 dalt nagyon nem szeretem), de úgy voltam vele, hogy legalább hamar túl vagyok rajtuk. Aztán jött egy szintén ritkán játszott dal, ami Joacim saját bevallása szerint az egyik kedvence, a Helloweed by my name. Na ez kb. ugyanolyan unalmas volt, mint az előző kettő. Utána egy Blood bound, ami önmagában nem rossz, de ebben a "csomagban" hasonló eredményt ért el nálam, és ezt megfejelték a Redemptionnel (lehet nem ez volt a címe, ha így volt elnézést), ami egy jó kis lassú szám a sok unalmas dal után...számomra eléggé pusztító volt.ez a kb fél óra.

 

20200220_215250.jpg

Aztán jött a szintén szokásos medley a renegade-albumból, amit szintén nem nagyon szeretek (mármint a medley-t). Túl sok jó szám van azon az albumon, hogy egy 4 perces gitár-egyvelegbe besűrítsék. Viszont a kellemes meglepetés a Dragons lies bleeding formájában érkezett. Végre teljes egészében eljátszották...hatalmas piros pont érte:)

Aztán ismét közép-közép a Last man standing-Let the hammer fall kombóval...itt ismét visszarántottak a földre.

Rövid lelépés után jött a koncert vége a Hammer High - (We make) Sweden Rock - Hearts on fire hármassal, és szűk másfél óra alatt le is ment a Hammerfall koncert.

És itt volt a legnagyobb bajom az egész bulival:

Rövid volt. Egy headliner koncert nem egész másfél órában kevés úgy, hogy abból Joacim legalább 5 percet beszélt, volt benne egy 4-5 perces medley, és egy 2 perces Pontus-szóló. Ha már ilyen rövid, akkor megpróbálom nem az egy kaptafa számokat végig erőltetni, hanem akkor legalább variálom a setlistet. Volt 2 (!!!!) darab gyors szám, és ennyi, azon kívül középtempó vakulásig...

És hát ugyanazok a számok állandóan. Annyi sok albumuk van, rengeteg kiváló dallal, és mindig ugyanazok mennek. A teljesség igénye nélkül: Threshold, Dethrone and defy, Origins, Legacy of kings, We wont back down, Wildifre, Hammerfall, Glory to the brave, Fury of the wild....de nem, állandóan Any means necesarry meg Blood bound. Ja, és a hab a tortán, hogy az eddig állomásokon 20 számot játszottak, közel 2 órában, nálunk meg volt 15, és nem volt másfél óra a koncert.

Ami viszont náluk is pozitívum volt, az maga a zenekar, és a látvány. Láthatóan még mindig imádják, amit csinálnak, végig vigyorogtak, pózoltak, láthatóan nagyon jól érezték magukat.

Legközelebb erősen meg fogom gondolni, hogy menjek egy újabb HammerFall koncertre, és valószínű meg fogom nézni előre, hogy miket játszanak, mert ez a buli sajnos eléggé kiábrándító volt.

Félig tele a pohár...a Serious Black kellemes csalódása után két nagyon lehangoló koncert jött, nem erre számítottam. A zenekarok hozzáállása, és néhány szám mentett valamit az estén, de összességében nagyon csalódott vagyok....nagy kár.

 

UPDATE: utólag kiderült, hogy Joacim betegen vállalta a koncertet nálunk, valószínű ezért volt rövidebb a buli. Későbbi koncerteket le is kellett mondaniuk. Ha ezt tudjuk a koncert elején...talán kevésbé lenne savanyú a dolog. De így legalább érthető. 

 

KiB

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://powermetal.blog.hu/api/trackback/id/tr5915484006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása