Amikor kiderült, hogy "gyerekkorom" két kedvence együtt jön el hozzánk, nem volt kérdés, hogy ott lesz a helyem. Volt pár kellemetlen élmény velük kapcsolatban az utóbbi 10 évben, így kis fenntartással vártam a koncerteket, de szerencsére nem kellett csalódnom, sőt...

Időben érkezés, gyors beengedés, hely elfoglalása, várakozás...csak a szokásos.

Induction:

Este 3/4 8-kor végre belekezdett a koncertjébe a cseh illetőségű Induction, akik először jártak nálunk.

Friss, fiatal zenekar, első albumuk 2019-ben jött ki. Meghallgatva albumaikat, tudtam, hogy mire számíthatok, de sajnos nem váltották meg a világot.

A zenéjükkel nincs baj, a tagok is lelkesek voltak végig, meg is kapták tőlünk a támogatást, de sajnos a hangzásuk pocsék volt, egész végig, különböző szinteken. A gitárokból (pedig volt több is:) ) szinte egész végig alig lehetett hallani valamit, pedig az albumokon nagyon jó kis szólókat nyomnak, nem egyszer ikerszólót.

Az énekes (aki a 80-s évekből jött, elképesztő atlétában) a csillagokat is le tudja visítani az égről (semmi rosszindulat, nagyon jól csinálja), de őt kb. a koncert felétől alig lehetett hallani, utána az ő hangja is valahol eltűnt a keverőpult környékén.

Nagyon sajnáltam, hogy ennyire félremenet a dolog, mert vannak nagyon jó számaik, de sokat nem hallottunk ebből. A közönség mindenesetre lelkesen fogadta őket, de lehetett volna jobb is.

setlist: Born From Fire, Fallen Angel, Scorched, Go to Hell, Queen of Light

Sonata Arctica:

Rég volt, hogy a Stratovarius és a Sonata Arctica együtt koncertezzen...egész pontosan 23 évvel ezelőtt. Akkor még nem jártam koncertekre, így nem is láthattam együtt a power metal két igazi nagyágyúját (mondom ezt úgy, hogy azért az elmúlt években vesztettek régi fényükből).

Bevallom, kicsit féltam mindkét koncerttől. Illetve úgy voltam vele, hogy nem várok semmit, mert a múltban azért ért 1-2 csalódás (inkább a Sonata részéről).

Pont időben berobbant a Sonata a színpadra, és belekezdett egy olyan koncertbe, amitől letettem a kevés hajam.

Tökéletesen szóltak, és egy szinte tökéletes setlistet toltak az arcunkba. Egészen elképesztő volt.

Tony az elején mintha kicsit bizonytalan lett volna, de 2-3 szám után "megjött" a hangja. Egyébként hihetetlen sokat öregedett a legutóbbi, 2019es koncert óta. Teljesen megőszült, alig lehetett ráismerni.

Szerencsére (vagy az én szerecsémre:) ) leginkább a korai albumaikról játszottak, de bedobták az új single-t, a First in Line-t is. Ha olyan lesz az egész album, mint ez a dal, akkor nem fogunk szomorkodni:)

Jobbnál jobb tételek követték egymást: Balck Sheep, Replica, FullMoon, I have a right

Sajnos viszonylag hamar vége lett, pár számot még szívesen meghallgattam volna, de összességében baromi koncertet adtak. Tony ígérete az új albummal jönnek jövőre, így legyen.

Csak azért nem 10 pontos a koncertjük (csak 9,5), mert ismét nem játszották a Wolf & Ravent, amiért továbbra is haragszom rájuk....egy kicsit:)

setlist: Intro: One Day (Hans Zimmer song), Closer to an Animal, Black Sheep, First in Line, Broken, I Have a Right, Paid in Full, Replica, 8th Commandment, Tallulah, FullMoon, Ráadás: The Cage, Don't Say a Word (with Vodka outro)

Stratovarius:

A Sonata koncert után azt gondoltam, a Stratonak bizony fel kell kötni a gatyát, ha túl akarják szárnyalni Tonyék koncertjét. Hát felkötötték, nagyon is:)

A Sontaval ellentétben a Strato elég vegyesen játszottak a korábbi, illetve az új albumról.

A 13 dalból 4-et az új lemezről játszottak, ami nekem annyira nem tetszett, de élőben jól szólt (mondjuk lehetett egy kicsit pihenni ilyenkor).

Na de a többi, csak kapkodtam a fejem (szó szerint): Speed of Light, Paradise, Father time (nem is emlékszem, hogy élőben hallottam volna bármikor), Stratosphere (ezt se), Black Diamond stb.

Elképesztő volt Timo-ék koncertje is, rendesen beledöngöltek a földbe:)

Apropó Timo. Régóta tudjuk, hogy a régi, irgalmatlan magasakat már nem tudja kiénekelni, és itt-ott csal néha az oktávokkal, de tegnap rendesen odatette magát. Látszik rajta is a kor, de kevésbé, mint Tonyn:)

A Stratora is igaz, hogy 1-2 számmal még lehetett volna több, náluk is kimaradt egy nagy kedvenc, amit vártam (Destiny), így nekik is "csak 9,5 pontot adok:)

Nem gondoltam, hogy felül tudják múlni a Sonata-t, de talán egy kicsit sikerült...vagy maradjunk a döntetlennél.

setlist: Intro, Survive, Eagleheart, Speed of Light, Paradise, Broken, Winter Skies, World on Fire, Stratosphere / Holy Light, Father Time, Frozen in Time, Black Diamond, Ráadás: Unbreakable, Hunting High and Low

Nagyon rég voltam ilyen koncerten, ahol egész este szintíszta POWER-t hallhattam, ráadásul ilyen minőségben, ilyen bandák előadásában. Az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb koncertje volt, maradéktalanul elégedett voltam...és nagyon elfáradtam:)

Erről jut eszembe: érdekes volt a közönség. Én szeméy szerint teljesen megőrültem a jobbnál jobb turbó számoktól, de a közönség szinte meg se mozdult ilyenkor, nagyon érdekes volt. Mintha a többség csak az újabb albumokat hallotta volna. Pedig a nagy részük láthatóan abban a korban volt, hogy hallgatta a régi albumokat.

Mindenesetre én nem fogtam vissza magam:)

KiB