Nautilus - Nemo kapitány hajója. Egy csiga fajta.

Peru - dél-amerikai ország, fővárosa Lima.

Ha ezt a két dolgot összerakjuk, kapunk egy nagyon tehetséges, perui zenekart, akik pofátlanul fiatalon kezdték a dolgot, 2013-ban kiadták első albumukat, és baromi jó POWER-t tolnak. Ők a Nautiluz.

Jelenlegi felállásuk:

A zenekar 2009-ben alakult Limában, az alapító tagok mind 1990 után (!) születtek. Néhány demo és LP után kiadták első albumukat, ez a Leaving All Behind.

1.    Somniac Lifeline
2.    Under the Moonlight
3.    Burning Hearts
4.    The Mirror
5.    Redemption
6.    Unwritten Serenade
7.    Eden's Lair
8.    The Bard
9.    Chasing the Light
10.    Scent of Lust
11.    Leaving All Behind
12.    Beyond The Universe (2013 Version) (Bonus Track) *
13.    The Bard (Orchestral Version) (Bonus Track) *

* japán verzió

Bevallom őszintén, első hallgatásra az album totálisan elment mellettem. Megvolt, hogy jók a szólók, kellőképpen gyors az egész, de a végére kb. semmire nem emlékeztem belőle. Az énekessel sem voltam teljesen kibékülve.

Aztán random hallgatás közben szembejött a Chasing the light. Na onnantól aztán nem volt mentség. Nekiestem még egyszer a lemeznek, és teljesen beszippantott. Az énekessel is "megbarátkoztam", abszolút jól teljesít végig az albumon.

Az intro (Somniac Lifeline) után egyből letarolnak az Under the Moonlight című turbóval. Nagyon hamar kiderül, hogy ezek a srácok, fiatal koruk ellenére (az album kiadása idején is még csak 22-23 évesek) bizony nagyon képzettek. Az elképesztő sebesség mellett is olyan szólókra képesek, hogy az egyszeri power rajongó leteheti a haját...már akinek van:).

A Burning Hearts némileg lassít, bár nem nagyon, jó középtempós bólogatásra ad okot. A szólók alatt a duplázó aprít rendesen, hogy aztán belassuljon a technikás részeknél. Talán a refrén gyengébb egy kicsit.

Ezután a The Mirror és a Redemption ismét hasít, csak néha van egy kis belassulás.

A "kötelező" balladán hamar túl esünk (Unwritten Serenade), ezután ismét egy középtempó érkezik (Eden's Lair) egy hölggyel megtámogatva, ő Ana Lucia Teves. Ez egy kicsit pop-osabb szerzemény, sok billentyűvel a háttérben. A szóló itt is technikás, de ezt eddigre már megszokhattuk:).

A The Bard kis indiános beütéssel indul, hogy aztán átadja a helyét a sebességnek, ami kitart a Chasing the Light-ban is. Ez aztán tényleg le tudja tépni az ember fejét. Itt olyanok a szólók, hogy elsőre nem is hittem a füleimnek. Hibátlan gitár-billentyű olyan sebességgel......beszarás, nincs rá jobb szó.

A vége előtt még "pihenhetünk" egy kicsit a zakatolós (de nem gyengébb) Scen of Lust-al, hogy aztán eljussunk a címadó Leaving All Behind-ig. Még egy utolsót "rúg belénk" a banda, nehogy elfelejtsük, hol is vagyunk. Ez aztán a szélvész tempó kérem. Talán a legnagyobb himnusz az albumon. Legszebb Helloween-i emlékek jönnek elő:).

Minden elismerésem a dobosé, aki szerintem nagyot teljesít végig, de a többiek sem maradnak el tőle teljesítményben. Ilyen fiatalon ilyen albumot lerakni az asztalra...nem semmi.

A bonus trackek között helyet kap egy instrumentális dal (Beyond the Universe), szintén olyan sebességgel és szólókkal, amikre Janne Warman is büszke lehetne. Valamint megkapjuk a The Bard szimfónikus feldolgozását is, ami akármelyik kalandfilm zenéjének is elmenne, nem csökkenti a színvonalat.

Nagyon remélem, hogy nem csak ennyi volt a pályafutásuk, és még adnak ki új lemezt (vagy többet), mert megéri odafigyelni rájuk. Tehetség van bőven, és bár nem újították meg a power metalt, nem vallottak szégyent. Soha rosszabb debut-lemezt.

KiB