Nálam a metal iránti rajongás valahol gyerekkorban kezdődött, bár akkor még nem tudtam róla:)
Apámék régi lemezei között felbukkant egy Judas Priest album (Defenders of the faith), és ugyan eme lemez hallgatásánál még masszívan tiltakoztam, valószínű komoly hatással volt rám a jövőre nézve. Később valahonnan került a birtokomba kazettán Iron Maiden és Manowar is.
Viszonylag későn kerültem igazán közel a metal zenéhez. Már 20 fölött voltam, amikor egy születésnapra megleptek egy Manowar jeggyel (a megboldogult Summer Rock fesztiválra).
Kicsit izgulva elindultam tehát az első koncertemre. Az ottani élmény azóta is meghatározó, ott váltam rockerré.
Onnantól igyekeztem beszerezni mindent, amit csak lehet, legális, és (sajnos) nem legális módon is.
Több zenekarral még TV-n keresztül ismerkedtem meg, a régi A3 csatornán leadott heti (!) 1 óra rock-műsorból. Stratovarius, Sonata Arctica, Nightwish. Ezeket mind ott láttam/hallottam először.
Utána már koncerteket néztem, és úgy kutattam a zenék után, ami már hozott magával mindent.
Eleinte a metal több műfajába is "belekóstoltam", de mindig is a power metal volt a meghatározó. Edguy, Helloween, Gamma Ray, Sonata, Strato, Rhapsody, Manowar, Freedom Call, ezeket kezdetektől hallgatom.
Mostanra eljutottam odáig, hogy poweren kívül szinte alig hallgatok más stílust. Ez a fajta himnuszos, hihetetlenül gyors zene szerintem messze a legjobb, akárki akármit mond:)
Az utóbbi időkben sok-sok "kis" zenakar is kedvenc lett, ezen a blogon ezeket szeretném majd a későbbiekben bemutatni.
A "hivatalos" történethez pedig segítségül hívnám a wikipedia-t, nálam sokkal részletesebb le tudták ott írni a lényeget:
"Noha Észak-Amerikában viszonylag underground stílusnak számít, Európában, Japánban és Dél-Amerikában nagy népszerűségnek örvend. A power metal az életvidám, epikus dallamokra és témákra koncentrál, mellyel a hallgató pozitív érzéseire, a hősiességre és a kedélyességre gyakorol hatást.[104] A „happy metal” hangzás alapreceptjét a német Helloween alakította ki az 1980-as évek második felében, az erőteljes riffek, a dallamos megközelítés, a Judas Priestre és Iron Maidenre jellemző magashangú, „tiszta” énekstílus és a sebesség kombinációjaként. Yngwie J. Malmsteen Rising Force (1984) albuma döntő szerepet játszott a „húrtépésnek” (shredding) nevezett ultragyors gitárjáték népszerűsítésében, valamint a metal és klasszikus zenei elemek összeházasításában, melyek komoly hatással voltak a power metalra. A kilencvenes években Timo Kotipelto énekes beszállásával a finn Stratovarius vált a műfaj vezető csapatává Európában.
Sok mai power metal zenekar, mint például az amerikai Kamelot, a finn Nightwish, a német Blind Guardian és az olasz Rhapsody of Fire (korábban szimplán Rhapsody) alkalmaz billentyű-orientált „szimfonikus” megszólalást, néha nagyzenekart és operaénekeseket is csatasorba állítva.
Az Egyesült Államokban a nyolcvanas évek első felében alakult ki egy szintén power metalnak nevezett vonulat a NWOBHM hatására olyan zenekarokkal, mint a Savatage, a Metal Church, a Vicious Rumors, a Jag Panzer, a Helstar, a Liege Lord vagy a Manowar. Az amerikai power metal zenekarok a szokottnál keményebb riffekkel játszották a heavy metalt, de a thrash metalra hatással lévő hardcore punk befolyás nem érte őket. Ezek a csapatok olyan „gitárhősöket” adtak a műfajnak, mint Vinnie Moore (Vicious Rumors), Joey Tafolla (Jag Panzer) vagy Chris Oliva (Savatage) vagy éppen Joey DeMaio (Manowar). A nyolcvanas évek US power metal zenekarait a metal műfaj mai stílusirányzatai szerinti felosztásban már inkább tradicionális heavy metal kategóriába sorolják."
KiB